A magyar csodaló, Kincsem titkai: a veretlen kanca elképesztő története

Egészen 2024-ig, a Petőfi életét feldolgozó Most vagy soha! című darabig a 2017-ben gyártott, Herendi Gábor által rendezett Kincsem volt minden idők legdrágább magyar mozifilmje, ami a nézők között is hatalmas sikert aratott, hiszen egy igazi magyar sikertörténetet, Kincsem, a magyar csodaló sztoriját mesélte el, még akkor is, ha annak a valósághoz nem sok köze volt.

• Veretlen legenda: Kincsem 54 versenyen indult és mindet megnyerte, amivel máig világelső a ranglistán.
• Különös szokások: a csodaló csak a saját macskájával, Csalogánnyal volt hajlandó nyugodtan utazni és versenyezni.
• Hűséges gazda: Blaskovich Ernő a filmbeli karakterrel ellentétben szerényebb, de végletekig elhivatott tulajdonos volt.

Miért lett híres Kincsem, a magyar csodaló?

Mert hogy a valóságban lényegében minden máshogy történt. Blaskovich nem egy olyan duhaj macsó volt, mint a filmben őt alakító Nagy Ervin, és Kincsem sem mástól került Blaskovichhoz, miután a férfi megmentette mind a megvadult lóról lepottyanó tulajdonosnőt, mind az állatot a lelövéstől.

Az angol telivér felmenőkkel büszkélkedő Kincsem 1874-ben született Kisbéren (más források szerint Tápiószentmártonban) a nagybirtokos Blaskovich Ernő tenyészetében. Kincsem anyja, Water Nymph is Blaskoviché volt, akinek családjában nagy hagyománya volt a lótenyésztésnek. A magyar csodaló apja egy Angliából vásárolt tenyészmén, Cambuscan volt.

1875-ben a földesúrnak hét csikója is volt, azonban mivel az utóbbi két esztendőben lovai nem sok sikerrel szerepeltek a versenyeken, Blaskovich igen sok pénzt veszített, ezért úgy döntött, hogy a hét csikóból hatot elad (csak a legcsenevészebbet nem kínálta megvételre).

Az állatokra két komoly jelentkező is akadt, Orczy báró és Lónyay gróf, akik a hat eladásra szánt állat közül ötöt megvettek, az egyetlen, ami nem kellett nekik, Kincsem volt, amely így Blaskovich tulajdonában maradt.

Kincsem pedigréje valóban nem volt különösebben kiemelkedő, és csikóként nem tartották kifejezetten szép lónak. Sőt, a legendák szerint egy angol lókereskedő is visszautasította, mert nem látott benne semmi különlegeset. De Blaskovich hitt benne, és ez a döntése a történelem egyik legnagyobb versenylovává emelte Kincsemet.

De kellett hozzá még valaki, aki szintén hitt a csodakancában, ez pedig az állat trénere, az angol származású Robert Hesp, magyarul Hesp Róbert volt, akinek Gödön lovas kiképző telepe volt, ahol Kincsem elindulhatott diadalútján. Az állatot és Hespet olyan szoros kötelék fűzte össze, mondhatni, már-már barátság, hogy amikor Kincsem 1887-ben kólikában elpusztult, az idomárja 39 nappal később követte őt.

A veretlen csodaló

A legszorosabb futama a németországi Baden-Badenben Hugo Henckel gróf lovával, Prince Giles The First-el holtversennyel zárult, de a mindent eldöntő újrafutás során fölényesen győzedelmeskedett ott is. Tulajdonosa nem véletlenül mondta Kincsemre, hogy ő nem veretlen, hanem verhetetlen.

A fogadások történetében vele esett meg először (és talán azóta is utoljára?) hogy nem a győztes lóra fogadóknak, hanem a második helyen befutott lóra fogadóknak fizették ki a tétre érkezett fogadásaik nyereményét. Kincsem ezért fogadások nélkül indult el az egyik 1877-es budapesti versenyen.

Legnagyobb diadalát 1878-ban aratta a Párizs melletti Deauville-ben, ahol nemcsak az időjárás volt ellene, hanem az is, hogy a hajóúton Franciaországba megbetegedett. Ennek ellenére a verseny napján mégis rajthoz állt – és természetesen győzött.

Ennek köszönhetően nyerte el aztán azokat a kitüntető elnevezéseket, amelyeket nem csak Magyarországon, de egész Európában adtak neki, mint a „Hungarian miracle” és a „Hungarian wonder”, vagy a „Wunderstute” (vagyis magyar csoda).

Kincsem különös szokásai

A veretlen magyar csodaló nemcsak a pályán volt rendkívüli, hanem a mindennapokban is.

Kincsemnek volt egy macskája, Csalogány, amely minden versenyre elkísérte, és ha nem volt mellette, a ló nyugtalan lett, megmakacsolta magát. Egy alkalommal a Boulogne-sur-Mer-i verseny előtt Csalogánynak nyoma veszett, és az egész istálló a macskát kereste a kikötőben, hogy Kincsem hajlandó legyen rajthoz állni.

Azt mondják, hogy csak a saját istállójában érezte igazán jól magát, és ha idegen helyre érkezett, addig keresett egy megfelelő sarkot, amíg úgy nem találta, hogy ott megfelelő lesz neki. Emellett rendkívül válogatós is volt: Angliába például utána kellett vinni a tápiószentmártoni Selyemréten kaszált szénát, mert mást nem volt hajlandó elfogyasztani, és kizárólag a tiszta, friss vizet itta meg, ha pedig egy itatóból egyszer ivott, onnan másodjára már nem volt hajlandó.

Mindezek ellenére Kincsem vasakarattal versenyzett, és minden futamon teljes erőbedobással küzdött a győzelemért. Mindezt azonban csak hatéves koráig tehette, ekkorra ugyanis lábának ízületei megkoptak és abba kellett hagynia a versenyzést.

Kincsem élete hátralévő éveiben tenyészkancaként élt Kisbéren, ahol a legjobb tenyészménekkel fedeztették, így öt csikónak adott életet. Első két ivadéka, a Buccaneertől született Budagyöngye és Ollyan Nincs (mindkettő kanca), anyjukhoz hasonlóan sikereket értek el a futamokon.

Harmadik csikója, egy mén, Talpra Magyar szintén Buccaneertől született, a negyediknek (szintén méncsikó), Kincsőrnek már Doncaster volt az apja, de ezt a lovat a hamburgi Derby előtt feltehetőleg megmérgezték, így ő nem érhetett el anyjáéhoz hasonló sikereket.

Szintén Doncaster volt az apja utolsó kancacsikójának, az 1887-ben született Kincsnek is, amelynek kancacsikója Napfény is nagyanyja nyomába lépett és eredményes versenyló lett belőle.

Blaskovich Ernő, a hűséges tulajdonos

Ami Kincsem gazdáját, Blaskovich Ernőt illeti, nos ő nem az a tipikus arisztokrata volt. Bár a nemesi származás adott volt, ő maga nem egy tehetős földbirtokos volt, hanem egy szenvedélyes és elhivatott lótulajdonos. Az egész életét Kincsem sikereinek szentelte, és gondoskodott róla, hogy lova mindig a legjobb bánásmódban részesüljön.

Blaskovich különc természete is hozzájárult a Kincsem-kultusz kialakulásához. Bár sokan szerették volna megvásárolni a csodakancát, ő soha nem adta el, még akkor sem, amikor hatalmas összegeket ajánlottak érte. Egyetlen dolog számított neki: Kincsem egészsége és jóléte.

A veretlen csodaló, a magyar lovassport csillaga 1887-ben pusztult el, de emléke máig él. Nevét Budapest egyik leghíresebb lóversenypályája, a Kincsem Park is őrzi, és szobrai több helyen is megtalálhatók Magyarországon.

Kincsem egy olyan csoda volt, amely nemcsak a magyar, hanem az egész világ lóversenytörténetében egyedülálló. És mindezt egy különc, de elhivatott gazdának, Blaskovich Ernőnek köszönhette, aki soha nem adta fel a hitét benne.

Nézd meg Kincsem történetét az alábbi videóban is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: