Az 1552-es egri diadal: amikor a várkapuk mögött egy egész nemzet állt

A XVI. század derekára a Magyar Királyság a terjeszkedő török birodalom és a Habsburg-uralom közé szorult, és minden újabb ostrom létkérdéssé vált. 1552 őszén Eger várának sorsa nem csupán egyetlen városról, hanem az egész ország jövőjéről szólt. Az év nyarán Ali budai pasa és Ahmed, a temesvári pasa egyesített hadserege közelítette meg Egert, amely az Oszmán Birodalom terjeszkedésének kulcsa volt. A szultán hadjáratának célja az volt, hogy megnyissa az utat a Felvidék, majd Bécs felé. Az egri diadal nélkül a magyar történelem másképp íródott volna.

Így kezdődött az egri diadal: a vár védői és a túlerő árnyéka

Az egri vár védelmét Dobó István kapitány vezette, mellette Bornemissza Gergely és több száz katona, valamint paraszt, kézműves és asszony. Nagyjából kétezer védő állt szemben a török hadtörténet egyik legnagyobb, 40–50 ezres ostromló seregével. A számok önmagukért beszélnek: a küzdelem első pillanattól esélytelennek tűnt. Mégis, az elkövetkező hetekben az egri falak mögött olyan ellenállás bontakozott ki, amelynek emlékét a krónikások, majd a nemzeti irodalom - mint Gárdonyi Géza az Egri csillagokban - is örökre megőrizte.

A török ostrom előkészítése szeptember 9-én kezdődött. A janicsárok árkokat ástak, sáncokat emeltek, s egyre közelebb férkőztek a falakhoz. A nehéztüzérség megállás nélkül lőtte a bástyákat, a falak kövei szanaszét repültek, s az egri vár, és védőinek léte minden áldott nap a pusztulás szélén táncolt. Dobó azonban rendíthetetlen maradt: a védők minden támadást visszavertek, és minden rombolást igyekeztek éjszaka kijavítani.

Bornemissza és az asszonyok leleményes bátorsága

A harc nem csupán fegyverekkel zajlott. Bornemissza Gergely híres találmánya, a puskaporos szerkezetek, hordókba rejtett gyújtóbombák félelmet és zűrzavart keltettek az ostromlók között. A magyar védők kreativitása, a lelemény és a kétségbeesett bátorság minden formája előkerült. A kortárs feljegyzések szerint forró szurokkal, vízzel és kövekkel öntötték le a falakat mászó janicsárokat. Az asszonyok nem tétlen szemlélői voltak az ostromnak, hanem edényekkel hordták a követ és a vizet, részt vettek a védelemben, sőt a harcban is.

A legádázabb rohammal szeptember 30-án próbálkoztak a törökök. A külső vár szinte teljesen romokban hevert, a falak omladoztak, a janicsároknak már-már a belső kapukhoz is sikerült betörni. Az egri vár azonban még most sem adta fel. Dobó a krónikák szerint esküt tétetett katonáival: inkább a halál, mint a meghódolás. Ez a szellem erőt adott a kimerült védőknek, és végül a végső roham is kudarcba fulladt.

A diadal és öröksége

Az ostrom öt hete alatt a török sereg óriási veszteségeket szenvedett. A hideg őszi esők, a készletek hiánya, a kitörő járványok és a védők makacs ellenállása megtörte a hadsereg erejét. Október közepén, miután a szultáni haditerv kudarcot vallott, Ali és Ahmed visszavonulásra kényszerült. Az egri diadal nemcsak katonai győzelem volt: szimbolikus üzenet Európának, hogy a kereszténység határa még nem omlott össze, s a magyar várak képesek megállítani az addig feltartóztathatatlannak tűnő oszmán seregeket.

Dobó István neve egy csapásra legendává vált. Bár később maga is kegyvesztetté vált a bécsi udvarban, az 1552-es ostrom hőseként örökre beírta magát a történelembe. Bornemissza Gergely és az asszonyok tettei szintén nem merültek feledésbe, s a vár hősiessége évszázadokon át példát adott az utókornak.

Az egri vár 1552-ben a magyar ellenállás jelképe lett. Eger polgárai, a katonák és a nők együtt álltak helyt egy óriási túlerővel szemben. A teljesen megsemmisült külső és a romokban álló belső várat itáliai hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között újjáépítették, s bár Eger 44 évvel később, 1596-ban végül török kézre került, ez semmit sem von le Dobó és várvédőinek egri diadalából. Az ostrom története azóta is annak bizonyítéka, hogy egy maroknyi közösség bátorsága és összefogása képes megváltoztatni a történelem menetét.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: