
A műkincsrablás szó hallatán a legtöbben valamilyen nagyszabású, profi akcióra gondolnak, amelyben vakmerő bűnözők cselezik ki a múzeumok legmodernebb biztonsági berendezéseit. Pedig a valóság néha egészen más – és gyakran még szürreálisabb, mint például a Mona Lisa meglovasításának esetében. A lopások története, a tolvajok trükkjei és az eltűnt kincsek mögött emberi sorsok és váratlan fordulatok húzódnak meg.
1911-ben egy egyszerű munkásnak látszó férfi lépett be a Louvre-ba Párizsban, hogy aztán másnap reggel a kabátja alá bújtatott Mona Lisával távozzon. Vincenzo Peruggia hosszú hónapokra eltüntette a világ legismertebb festményét. Ez a lopás nemcsak meglepte a világot, hanem hihetetlen módon megnövelte a Mona Lisa hírnevét és értékét. Peruggia merész húzása a világ egyik legértékesebb műalkotásává tette Leonardo da Vinci művét, amely évente több millió látogatót vonz a Louvre-ba.
Nem kell visszamenni száz évet, hogy elképesztő műkincsrablásokról halljunk. Bostonban 1990-ben egy álruhás páros úgy lépett be az Isabella Stewart Gardner Múzeumba, hogy a biztonsági őröket lefogták, majd közel két tucat festményt és egyéb műtárgyakat vittek el, köztük Rembrandt és Manet alkotásait. Az eltulajdonított kincsek értékét több százmillió dollárra becsülik. A festmények azóta sem kerültek elő, mintha a föld nyelte volna el azokat.
1972-ben Montrealban nem a kapun vagy az ajtón, hanem az épület tetején hatoltak be tolvajok egy múzeumba, ahonnan értékes festményeket, szobrokat és drága ékszereket zsákmányoltak. Az ellopott tárgyak között volt egy Rembrandt-kép is, amely egy helyi gyűjtő, Charles Engelhardt kollekciójából származott. A lopás értékét több millió dollárra becsülik. Bár a műtárgyak egy részét később visszaszerezték, többségük nyomtalanul eltűnt. Ez a lopás ma is a legrejtélyesebb műkincsrablások közé tartozik.
Nem csak festményeket vagy szobrokat lopnak el műkincsrablók. 1983-ban Jeruzsálemben egy ritka és elképesztő óragyűjtemény került célpontba. Több száz különleges karórát, köztük a legendás Breguet „Marie Antoinette” órát is ellopták egy múzeumból. Az eset különlegessége, hogy mindezt egyetlen ember követte el. Csak évekkel később, a férfi halála után derült ki, hogy ő volt a tettes, amikor a családtagjai próbálták eladni a lopott kincseket. Szerencsére a zsákmány nagy részét idővel visszaszerezték.
Stéphane Breitwieser egy különleges figura a műkincsrablók között. Egy fiatal francia férfi, aki a '90-es években és az ezredfordulón több mint 260 műalkotást lopott el Európa-szerte. Nem azért, hogy meggazdagodjon, hanem mert egyszerűen gyűjtötte a műkincseket, mint megszállott műrajongó. A baj csak az volt, hogy az anyja, aki nem értett a művészethez, sok festményt kidobott az otthonukból, mert nem tudta, milyen kincsek rejlenek ott. Ez a sztori az egyik legfurcsább eset a műkincslopások közül.
Műkincslopások. Ezek a sztorik olyanok, mint egy-egy izgalmas film forgatókönyve – csak ezekben az esetekben nem a mozivásznon, hanem a valóságban zajlottak az események. Holnap pedig lehet, hogy egy eltűnt festményt vagy tárgyat újra megtalálnak – vagy örökre elvesznek a művészet sötét bugyraiban.
További érdekességekért nézd meg az alábbi videót:
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.