Varázserejű virágok: Halálból született az illatos jácint és nárcisz

Vérből való

A talán legjellegzetesebb, igen erős illatú évelő virág, a jácint, az ókori görögök szerint egy meseszép ifjú, Hüakinthosz halálával született meg. Hüakinthosz Zeusz dédunokája volt, és Apollón isten kísérői közé tartozott, sőt a szerelme volt. Egyszer, amikor az egyik népszerű ókori sportot, a diszkoszvetést űzték, Apollón földről visszapattanó korongja Hüakinthosz hom­lokához csapódott, amibe a fiú belehalt. Apollón hiába igyekezett elállítani a vérzést, nem tudott segíteni szerelmén, nem tudta megmenteni az életét. Miközben Apollón a barátját siratta, Hüakinthosz kiserkent vére nyomán gyönyörű virág nőtt.

Egy másik legenda szerint nem Apollón, hanem a nyugati szél istene, Zephirosz ölte meg Hüakinthoszt, és nem véletlen baleset történt, hanem féltékenység okozta a bajt. Zephirosz is szerelmes volt Hüakinthoszba, de a szépséges férfi Apollónhoz vonzódott. Állítólag versengés közben féltékenyen ráfújt az Apollón által elhajított diszkoszra, mire az megölte Hüakin­thoszt. A jácint így lett a halál és az újjászületés jelképe.

Gyarló sárgaság

A nárcisz története azt meséli el, hogyan büntették meg az istenek az emberi gyarlóságot. Ebben a görög mítoszban is egy gyönyörű ifjú halála teremt egy növényt, az ő szépsége él tovább a vi­rágban. A le­genda szerint Narcissus különösen vonzó és jóképű fiatal volt, ám sorra visszautasította az érte epedő nimfák szerelmét. Echo nimfa belehalt a szerelmi bánatba, ami feldühítette az isteneket, és sajátos büntetést mértek Narcissusra: beleszeretett saját képmásába, amit az erdei forrás fölé hajolva pillantott meg a víztükörben.

Önimádatában megpróbálta saját magát megölelni és vízbe fulladt. Természetesen ennek a történetnek is vannak változatai: az egyik szerint nem vízbe fúlás, hanem az önmaga utáni sóvárgás ölte meg Narcissust. A vonzó férfi szenvedéseinek helyszínén virágok nőttek, amiket a nimfák nárcisznak neveztek el, így lett az önzés és a hiúság szimbóluma a nárcisz.

Narcissus tragikus története több művészt megihletett, az egyik leghíresebb közülük Caravaggio: Nárcisz című festménye.

Krisztus szenvedése

A kevésbé ismert golgotavirághoz rengeteg vallási szimbolika és történet fűződik. Tudományos neve, a passiflora sem a véletlen műve, hanem a pas­sióra, vagyis Jézus Krisztus szenvedéseire utal. A nevet a spanyol misszionáriusok adták neki, mivel úgy vélték, hogy a golgotavirág „küldetése, feladata” a dél-amerikai indiánok megtérítése. Ezt az elgondolásukat érdekes párhuzamokkal támasztották alá: a tíz sziromlevél a tíz apostolt jelképezi, a porzószirmok a drótra emlékeztető alakjuk miatt a töviskoronára utalnak, az öt sebet az öt szélső porzószál jelzi, a szív alakú magok magára a szívre, a há­romkaréjú levelek a lándzsahegyekre, a kacsok pedig a korbácsokra utalnak.

A golgotavirágnak rengeteg változata is­mert, a különbség a növények ma­gasságában és színében van, néhány faj virágátmérője elérheti a tíz centit is. A mintegy 400 ismert faj közül mindössze 50-60-nak ehető a termése, gyümölcse a passiógyümölcs vagy maracuja. A magyar nyelvben ismert a krisztus-, és a golgotavirág, valamint passiógyümölcs elnevezés is.

Vénusz rózsája

A mitológiában a rózsának több jelentése van: az istennők imádásának jele volt, hogy rózsákat tettek a szobraik elé. Az ókori rómaiaknál a szépséget jelképezte, nem véletlen, hogy a szépség és a szerelem istennőjének, Vénusznak a virágaként tartották számon.

A római mitológiában ugyanakkor a halált és az újjászületést is szimbolizálta, innen ered, hogy a sírokra gyakran ültettek rózsát, ez a hagyomány Magyarország több táján ma is él.

A tisztaság jelképe

Az éjjel összecsukódó és a vízbe merülő, hajnalban pedig a víz felszínére kerülve kinyíló lótuszvirágot több vallásban a naphoz hasonlítják, és úgy vélik, az emberek megszületnek, elvégzik feladatukat, aztán újraszületnek – mint ahogy a nap is felkel nap mint nap. A reinkarnációban hívők szerint a lótuszvirághoz hasonlóan minden egyes ember eleve magában hordozza a tökéletességet, és csak arra a lehetőségre vár, hogy a felszínre törjön abban az állapotban, amikor tudatában lesz a maga tökéletességének. A koszos, zavaros vízben is pompázni képes virág azt is jelképezi, hogy az ember a mocsok, a gonosz világ közepette is tiszta, jó tud maradni. A világ sok táján, de főként a keleti val­lások­ban a tisztaság, a felvilágosodás, a megújulás és újjászületés szim­bóluma is. Füredi Marianne