Telefonfüggőséggel küzdő gyerek duzzogva adja át az okostelefonját az apjának

Telefonfüggő a gyerek? Íme annak jelei és megoldási lehetőségei – Pszichológus Pasi válaszol

PUBLIKÁLÁS: 2025. szeptember 06. 13:45

A mai gyerekek életének természetes része az okostelefon, a tablet és a számítógép. Tanuláshoz, szórakozáshoz és kapcsolattartáshoz is használják. Az állandó kérdés: hol van az egészséges határ, és mikortól beszélhetünk telefonfüggőségről? Erről kérdeztük Tóth Dániel pszichológust.

Porosz Viktória

A szerző cikkei

A gyerekek hétköznapjai sokszor szerveződnek a képernyők köré. Ez önmagában nem baj, hiszen tanulnak, kapcsolatot tartanak és szórakoznak is az okoseszközökön keresztül. Ezzel pedig nem csak a gyerekek vannak így, hiszen valljuk be, mi felnőttek sem mindig tudunk elszakadni a telefonunktól, amivel akarva-akaratlanul is rossz példát mutatunk. Nem csoda, ha egyre több szülőben felmerül a kérdés: vajon hol húzódik az egészséges határ, és mikortól beszélhetünk valódi telefonfüggőségről? Mit tehetünk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt? Ebben segít nekünk Tóth Dániel pszichológus, közismertebb nevén a Pszichológus Pasi, aki a digitális világ szakértője.

Telefonfüggőséggel küzdő gyerek nyomkodja a készülékét egy kanapén a szülei mellett — Sok szülő tanácstalan, ha a telefonfüggőség jeleit látja a gyereken
Fotó: Miljan Zivkovic / Shutterstock

Telefonfüggőséggel küzd a gyerek? Ezek a figyelmeztető jelek

A gyerekeknél a digitális függőség sokszor nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem lassan szivárog be a mindennapokba. Néhány árulkodó jel, ami intő lehet:

ha nem tudja abbahagyni a játékot, dühös vagy szorong, ha le kell tennie a telefont;
a barátokkal, családdal való találkozás helyett inkább a képernyőt választja;
az iskolai teljesítménye romlik, nem figyel az órákon, fáradt, mert éjszaka is gépezik;
elhanyagolja a hobbijait, sportot vagy olyan tevékenységeket, amelyeket korábban szeretett;
a beszélgetések során csak a digitális élményeiről tud mesélni.

Ha a képernyőtől való eltiltás heves ellenállást, sírást, agressziót vált ki, akkor már nem egyszerű rajongásról vagy hobbiról van szó – ez is a függőség jele lehet.

Sokszor keresnek meg azzal, hogy a gyerek nem eszik kütyü nélkül. Ha a szülők leteszik elé a mesét, úgy minden elfogy: brokkoli, bogyós gyümölcs, bármi. Ha azonban lemerül a telefon, a gyerek semmit sem hajlandó enni. Ugyanez a helyzet az öltözködésnél: hisztizik, nem azt a ruhát akarja, amelyet ráadnak, de ha odatartják a telefont, akkor enged. Ez a módszer rövid távon működik, de hosszú távon visszaüt, mert a gyerek annyira hozzászokik a képernyőhöz, hogy nélküle semmire sem hajlandó. Olyankor jönnek a megvonási tünetek: ordít, tombol, üt-vág, mintha ördögűzés zajlana. Ez az a pont, amikor a szülő függőségként kezd a képernyőhasználatra tekinteni. Szerencsére a gyerek idegrendszere rugalmas, és pár nap alatt vissza tud állni a normális működésre, ha leállítják a kütyüzést. Csakhogy sok szülő ilyenkor megnyugszik és visszaengedi a telefont, így újraindul a hullámvasút: tiltás, pokoljárás, megnyugvás, aztán az egész kezdődik elölről

– magyarázta Tóth Dániel pszichológus.

Mi állhat a háttérben?

A gyerekek különösen érzékenyek a jutalmazási rendszerre. A videójátékokat és a közösségi médiát tudatosan úgy építik fel, hogy pillanatnyi örömöt, gyors sikerélményt és elismerést adjanak. Ez az agyban dopaminlöketet vált ki, amit újra és újra keresni kezdenek a gyerekek. Emellett sokak számára a digitális világ egyfajta menekülés a stressz vagy a magány elől. Ha nem találják meg a valós életben a siker és elfogadás érzését, a virtuális világban pótolják azt.

Mit tehetünk szülőként?

Állítsunk fel határokat. Legyen kijelölt időkeret a digitális eszközök használatára, és ezt következetesen tartsuk be.
Mutassunk jó példát. Ha mi is állandóan a telefonon lógunk, nehéz elvárni, hogy a gyerek másképp tegyen.
Keressünk alternatívát: sportlehetőségeket, közös programokat, kreatív elfoglaltságokat – bármit, ami offline örömöt adhat.
Beszélgessünk többet a gyerekünkkel. Ne tiltással kezdjük, hanem próbáljuk megérteni, miért ragaszkodik annyira a képernyőhöz.

Fontos, hogy ne büntetésként vegyük el az eszközt, hanem tanítsuk meg a tudatos használatot. A szülői kontrollprogramok is segíthetnek, de a valódi megoldás a közös szabályalkotás és a bizalom. Minél kisebb a gyerek, annál sérülékenyebb. Hatéves kor alatt különösen erős a kockázat: figyelemzavar, viselkedészavar, akár autisztikus jellegű tünetek is megjelenhetnek, ha túl sok digitális inger éri a gyereket. Az idegrendszeri érés könnyen megzavarható; ha például a gyerek nem mozog eleget, lassulhat a mozgásfejlődése; ha leköti a képernyő a figyelmét, kevesebbet kommunikál, és így késik a beszédfejlődés. Vannak már kutatások, amelyek szerint a túlzott képernyőhasználat tartósan is károsíthatja az idegrendszeri érési folyamatokat. Ezért szoktam mondani: az okostelefon az új pálinkás cumi. Simán el tudom képzelni, hogy néhány év múlva már gyermekbántalmazásnak fog számítani, ha valaki rendszeresen a telefonját nyomja a kisgyereke kezébe

– hívta fel a figyelmet Tóth Dániel pszichológus.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ha a függőség már olyan mértékű, hogy a gyerek mindennapi életét akadályozza, például nem akar iskolába menni, elszigetelődik, szélsőséges hangulatváltozásai vannak, vagy testi tünetek (alvászavar, fejfájás, szemfájdalom) jelentkeznek, érdemes gyermekpszichológushoz vagy addiktológushoz fordulni. Egy jól megválasztott szakember segít feltárni a háttérben meghúzódó okokat, és közösen kidolgozni a kilábalás lépéseit.