A régi remeték ideje lejárt - interjú az ország egyetlen remetéjével

A régi remeték ideje lejárt - interjú az ország egyetlen remetéjével

magány
PUBLIKÁLÁS: 2019. április 22. 17:00
Öt éve tölti ideje nagy részét a csatkai Szentkútnál Surinás Ferenc. Az egykori fűtésszerelő volt már pap, foglalkozott hajléktalanokkal, manapság pedig az ország egyetlen remetéjeként várja a zarándokokat. A 61 éves férfi a második otthonában fogadta munkatársunkat.
Bors

Kezdjük a legelején.

Az Alföldön születtem, de a városiasodás hatására nyolcéves koromban a Pest megyei Gödöllőre költöztünk. A vallás már gyerekként fontos volt, de a környezetváltás után leszoktunk a templomba járásról. A szüleim önállóságra neveltek, így gyorsan munkába kellett állnom. Én fűtésszerelőnek, a húgom műszerésznek, a nővérem pedig fodrásznak tanult. Tíz évet voltam a szakmában, közben leérettségiztem.

Hogyan került vissza Isten közelébe?

Felnőtt amatőr színjátszóként elmentünk a társaimmal egy misére, ahol annyira megfogott a püspök prédikációja, hogy elhatároztam: az általa kijelölt úton, a boldogságén fogok tovább haladni. Kétéves megtérési időszak után jelentkeztem a Váci Egyházmegyébe, majd az egri szeminárium elvégzése, valamint az 1989-es felszentelésem után hét és fél évet paposkodtam.

Miért hagyta ott?

Folyamatosan alakult az életem, legalább harminc helyen laktam, egy idő után igénylem a változást. Az egyházi pálya után Székesfehérváron telepedtem le, s az ottani kríziskezelő központban kezdtem dolgozni szociális munkásként. Húsz évig foglalkoztam hajléktalanokkal. Ezalatt jártam templomba, és a kórusnak is tagja voltam. Hittanári diplomát, mentálhigiénés és szenvedélybetegeket segítő szakemberi végzettségeket is szereztem. Az emberekkel való foglalkozás mindig közel állt hozzám. A végső kiégés előtt azonban innen is távoztam.

Hogyan került Csatkára?

2012-ben látogattam először ide az egyik barátom társaságában. Már untam a munka nélküli időszakot, a szentkúti kegyhelyről gondoskodó alapítvánnyal megegyezve alkalmazottként álltam a szent hely szolgálatába. Rettentően megfogott ez a gyönyörű környezet, nekik pedig már régóta nem volt remetéjük.

Mivel telik egy napja?

A feladatom a kegykápolna és környékének tisztán tartása és a látogatók fogadása. Naponta akár három órát is eltöltök fagyűjtéssel és a kályha pakolásával. Munkanaplót is vezetek, amiben a napi tevékenységeimet feltüntetem. Mostanában a látogatók számát is felírom. A legtöbben szívélyesen fogadják az idegenvezetést, sokuktól még ajándékokat is kapok, de előfordult már olyan is, hogy a templomismertetés közben kivonult a hallgatóság. Hétvégente félszázan is megfordulnak, s amióta itt vagyok, 50 százalékos emelkedés tapasztalható. A leggyorsabbak ki sem szállnak a kocsiból, mások akár négy órát is itt töltenek. Éves szinten 20–25 vendég alszik abban a zarándokházban, ahol én is meghúzom magam. Fürdőszoba nincs, a zuhanyzást otthon oldom meg.

Minden napját a kegyhelynél tölti?

Szerdától vasárnapig vagyok remete, a sárga csekkeket a székesfehérvári lakásomban fizetem. Főzni ott nem igazán szoktam, rengeteget olvasok és uszodába is eljárok. Az interneten hallgatom a kedvenc zenéimet, érdeklődöm a politika és a pszichológia iránt is, de a földönkívüliekkel és a környezettudatossággal kapcsolatos ismeretterjesztőket is elfogyasztom. Van laptopom, Facebookom és okostelefonom is, amin az e-mailjeimet nézem. Otthon vásárolok be, egy hátizsákkal kelek útra. Eleinte fél napot bicikliztem Csatkára, de manapság inkább buszozom.

Öltözteti is a szobrot

Százötven díszes ruha sorakozik a kápolnában, amiket a remetének rendszeresen fel kell adnia a több méter magasságban lévő Mária-szoborra. – Nyáron háromnaponta, télen havonta szoktam öltöztetni. A ruhák kiválasztása az ünnepi időszakok szerint történik – mesélte a 61 éves férfi, aki átlagosan félóra alatt abszolválja a feladatot, az öltözék ugyanis számos részből áll. Egy-egy ruha értéke a két-háromszáz­ezret is meghaladja, van, amelyiket Torontóban varrták. A ha­gyomány szerint az ajándékba kapott darabokat egyből fel kell rakni, így tavaly búcsúkor hétszer kellett létrára másznia egymás után.

Hogyan birkózik meg a magánnyal?

Közösségben érezzük jól magunkat, és a társra vágyás is örök emberi igény. A magányt nem önként választottam, valahogy már fiatalon így alakult a sorsom. Ezzel sokan küzdenek, nem én vagyok az egyetlen egyedülálló. A klasszikus remeték ideje már lejárt. Ez ma nem egy divatos dolog. A húgom egyébként már meglátogatott a kislányával, s a nővéremmel is tartjuk a kapcsolatot. A kegyhelynél mellém szegődött egy cica, aki a Molli névre hallgat. Az idegenekkel nem túl barátságos, de nekem rendszeresen dorombol. Odahaza csak egy patkányom volt, de tőle sikerült megszabadulnom.

Eleinte sivatagban éltek

Eleinte sivatagban éltek A remeték a világtól elvonult emberek, akik a vezeklés vagy vallásos elmélkedés céljából alapvetően pusztai, erdei és hegyvidéki magányban élnek. Az első keresztény remeték a III.–IV. században az egyiptomi sivatagban éltek. Az első remete 1861-ben telepedett le Csatkán, ő még barlangban lakott. A Ferenc testvér előtti remete 33 évig gondozta a kegyhelyet, 2006-ban halt meg. Surinás immár 12. a sorban.

Üres óráiban mivel tölti az idejét?

Az esti programjaim közé a rózsafüzér- vagy a mécseskészítés tartozik. Előbbit két éve tanultam meg, nagyjából 45 perc kell egy-egy darab kreálásához. A kis piros mécseseket régi használt gyertyából öntöm ki újra. Tavaly 3500 darabot csináltam. Száz darabhoz nagyjából öt óra szükséges. Mindkettő megvásárolható a kegyhelyboltban. Búcsúkor viszik a legtöbben, de egész évben van rá kereslet. 

Eltűnt a daganat a szervezetéből

Eltűnt a daganat a szervezetéből A csatkai búcsút minden évben zarándokok ezrei látogatják. A Komárom-Esztergom megyei kistelepülés szent kútjából kortyolva számtalan hívő részesült már a csodából. – Az elmúlt öt évben több mint ötven „csodás eseményt” meséltek a látogatók. Volt, akinek eltűnt a daganat a szervezetéből, de olyanokkal is beszéltem, akik korábban vakok vagy látássérültek voltak. Sokak szerint a hitük miatt lesznek jobban az emberek, de régen a forrás mögötti vízgyűjtőn áthajtott állatok is meggyógyultak – magyarázta Surinás Ferenc. A csatkai búcsú a Kárpát-medencében élő oláh cigányok legfontosabb ünnepe.

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.