Már a negyedik randinál tartottak, és meglepően jól alakult minden. A srác, Tibor kedves volt, szellemes és őszinte – ráadásul vonzó is.
Nem az a feltűnő, macsó típus, mint amilyenek az aftershave-reklámokban rohangálnak, hanem olyan, akinek jó érzés volt az intim szféráján belül tartózkodni.
Bianka, ha a villamoson vagy búcsúzkodásnál közelebb húzódott, lopva mindig nagyot szippantott a fiú illatából, megmerítkezve aurájában, kóstolgatva leendő közös életük aromáját.
De azért már kezdett időnként türelmetlen lenni. Nem volt olyan lány, aki az első este lesmárolja újdonsült partnerét, ám a fiú tartózkodása zavarta. Mikor lép végre? Ő kezdeményezzen? Egyébként is volt valami – nem is tudta volna igazán megfogalmazni –, valami megfejthetetlen Tiborban.
Néha szórakozottan bámult Biára, látszott, hogy eltöpreng valamin, de aztán ugyanolyan lazán viszszakapcsolódott a beszélgetésbe, mintha mi sem történt volna. Valami baj van velem? Vagy eltitkol valamit? – tipródott a lány, de aztán elhessegette a rossz érzéseket. Biztosan eltúlozza az egészet.
Szóval már a negyedik estét töltötték együtt, megnéztek egy filmet a moziban, és most egy kellemes kisvendéglőben üldögéltek, még kicsit bágyadtan, káprázó szemekkel a vetítőterem sötétje után. A rendelésre vártak, és könnyű alkoholos koktélt kortyolgatva beszélgettek.
Pontosabban Bianka beszélt, most éppen kedvenc témájáról, a kutyákról, kutyakiképzői terveiről, tükörmódszerről, etológiai kutatásokról és BARF-diétáról – néha aggódva pillantott Tiborra az asztal másik oldalán, nem untatja-e, tudta, hogy ha belelendül, nehéz szóhoz jutni mellette, és félt, nehogy hülyének nézzék kutyamániája miatt. Tibor ugyan nem nézett Biankára, az italába pislogott, de láthatóan érdeklődve hallgatta, és időnként bólintott vagy hümmögött egyet. A lány épp a falkavezér szerepénél
tartott.
A fiú ekkor Biankára emelte szemét:
– Szóval szeretsz fegyelmezni? – kérdezte furcsa félmosollyal. Bia egy pillanatra megakadt. Most gúnyolódik? De aztán poénnak könyvelve el a dolgot, válaszolt.
– Igen. Én vagyok a domináns nőstény.
– Helyes! – mondta Tibor, és újra a koktéljába süllyedt.
Aztán kihozták az ételeket, másról kezdtek beszélgetni, az este ismét jól telt. Tibor illedelmesen hazáig kísérte Biát, és végre a csók sem maradt el, ahogy szokás, búcsúzóul, kicsit félszegen, a kapualjban.
Otthon, ahogy megcsörrent a kulcs a zárban, Bia jólesően vette tudomásul, hogy Gipsy és Bogyó már felfigyelt az ismerős zajra. Ahogy belépett, a kutyák örömtáncot jártak körülötte.
– Képzeljétek, a gazdi bepasizott! – súgta a fülükbe a nagy újságot, ahogy leguggolt melléjük.
De az ebekről rögtön eszébe jutott a fiú furcsa kérdése, pillantása. Érezte, hogy ez több volt, mint poén, ám nem tudta hova tenni a dolgot.
(Folytatjuk)
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
