Tizennyolc éve házasok a férjével, Barna Krisztiánnal, és bár a két gyerek születése után egyre kevesebb az idejük egymásra, a fitneszbajnok szerint a pároknak muszáj időt szakítaniuk egymásra. A közös élményektől lesz ugyanis igazán boldog és tartós egy házasság. Interjú.
Emlékszik még arra, hogyan ismerkedtek meg a férjével? Szerelem volt első látásra?
Szerelem nem, de első látásra tudtuk, hogy tetszünk egymásnak. Amerikába tartottunk repülővel, és mi az oda-vissza úton egymás mellett ültünk. Én versenyzőként, ő fotósként képviselte a magyar csapatot. Kétszer tizenhét órát beszélgettünk végig, ami akkor még teljesen átlagos beszélgetés volt, ám hazaérve azt éreztük, hogy még ez is hiányzik. Fél év múlva összeköltöztünk, három év múlva pedig már össze is házasodtunk. Nagyon fiatalok, mindössze tizennyolc évesek voltunk, de már akkor, az első pillanatban látszott, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Mindegy, mikor találkozunk életünk párjával, fontos, hogy észrevegyük. Krisztián értelmes, intelligens, és ami a legfontosabb: önazonos. Nem próbált meg mást mutatni, mint amilyen, vállalta magát. A mai napig ilyen, és a mai napig is mindennap megnevettet. Tetszett benne az is, hogy nagyon ragaszkodik a családjához. A szülei Amerikában élnek, arra a versenyre eljöttek ők is, találkozni Krisztiánnal – már akkor láthattam, milyen fantasztikusan jó a kapcsolat a szülei és közötte.
Tehát az első pillanattól kezdve nagy volt az összhang önök között, az első babára mégis nagyon sokat vártak egy egészségügyi probléma miatt. Milyen hatással volt ez a kapcsolatukra?
Nem akartunk az első pillanattól kezdve gyereket. Akkoriban rengeteget utaztunk, tíz hónapig éltünk az Egyesült Államokban, sok élmény ért minket, élveztük az életet, és leginkább azt, hogy együtt vagyunk. Az, hogy tizennyolc évesen jöttünk össze, összekovácsolt bennünket, de lehetett volna ez másképp is. Sokan, ha nagyon fiatalon kerülnek össze, később nem egyfelé változnak, és egy idő után elmennek egymás mellett. Szerencsére velünk nem ez történt. 23-24 évesen még aktívan sportoltam, de egyre többször gondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne egy gyerek. De mindig ott motoszkált bennem a kérdés: versenyezzek még egy évet vagy babázzak? Aztán, amikor már megérett az elhatározás, kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű. Közben pedig a médiában minden pillanatban azt kérdezték, ha már házasok vagyunk, mikor jön a baba? Mindig azt válaszoltam, hogy nagyon szeret nék, de még nem jött el az ideje. Nehéz évek voltak, mindenki azt gondolta, hogy számomra talán sokkal inkább előbbre való a karrier. De amilyen nehéz volt ez az időszak, olyan nyira sokat is tett a kapcsolatunkhoz. Soha, egy pillanatra sem bizonytalanod tunk el, ami annak is köszönhető, hogy mindig őszinték voltunk egymáshoz, egyikünk sem érezte magát kellemetlenül még akkor sem, ha például a következő orvosi vizsgálatra kellett mennünk. Amióta pedig annyi küzdelem után Pannában megláthattam Krisztián arcát, még jobban szerettem mindkettejüket.
Két hónapja született meg a második kislánya, Flóra. Ennyi nehézség után tervezték a második babát?
Nem volt biztos, hogy lehet, de az igen, hogy szeretnénk testvért adni Pannának. Mi ugyan teljesen kerek egész voltunk hárman, de Panna már a negyedik születésnapjára is kistestvért kért. És ez nem is baj, nekem a legjobb barátnőm a húgom, és most már Pannának is lesz társa egy egész életre.
Mennyiben változtatta meg az életüket a két kicsi?
Előttük nagyon gondtalanul éltünk, bármikor autóba pattanhattunk, és elmehettünk kirándulni, de hosszabb utakat is tervbe vehettünk. Az az élet sokkal szabadabb volt, ez viszont teljesebb. Persze, sok kompromisszummal jár, de a legnagyobb változás a folytonos felelősség. Egy gyerekkel soha többet nem érzi úgy magát az ember, hogy bármikor bármit megtehet. Átalakult a kapcsolatunk is, változnak a szerepek, de én ettől is csak jobban szeretem a férjem, ő csodálatos apa. Abban is más most, hogy már megoszlik a figyelmem, hiszen korábban csak ketten voltunk egymásnak. Most türelmesebbnek kell lenni mindkettőnknek, és időt kell teremtenünk egymásra, amikor nemcsak az aktuális feladatokat beszéljük meg, hanem a másik lelkével és érzéseivel is foglalkozunk. A gyerek vendég a családban. Ha kiröppen, anya és apa ott marad egymásnak. Ezért kell folyamatosan ápolni a szülők kapcsolatát. Az egyik mód, hogy elrontsunk egy kapcsolatot, ha a pár úgy vállal gyereket vagy kezd lakásvásárlásba, hogy a kapcsolat romokban van, és azt remélik, hátha így majd megmentik. A másik az, hogy elvesznek azok a privát percek, amelyeket egymással kellene tölteni.
Nem nehéz az anyaság, karrier, feleség hármas szerepköre között egyensúlyoznia?
Mint minden nőnek, nekem sem könnyű. Sokkal nehezebb volt korábban, míg nem a család volt az első az életemben. A sport miatt erős a megfelelési vágy bennem, ha valamit korábban kértek tőlem, mindent elvállaltam, megtiszteltetésnek éreztem. Ezt ma is így érzem, de a gyerekek miatt már sokszor mondok nemet.
Hogyan jut idejük a férjével két gyerek mellett a romantikára?
A gyerekek lefektetése után az estéket mindig együtt töltjük, és szerencsére napközben is többször jut időnk egymásra, valamint fontosnak tartjuk, hogy a nap beindulása előtt mindig együtt reggelizzünk. Most nyilván kevesebb lehetőségünk van arra, hogy csak úgy bepattanjunk a kocsiba, és elmenjünk vacsorázni, de utazgatni így is szoktunk. Az utazás azért fontos, mert az mindig különleges. Olyan, ahol csak egymásra tudunk figyelni. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, hiszen nem a hely a fontos, hanem az, hogy együtt legyünk. Nagyon nagy szükség van egy kapcsolatban az élményekre, sőt tulajdonképpen az életben is az élmények a meghatározóak. Nem drága utazásokra kell gondolni, elég egy séta, egy kavicsdobálás a Duna-parton...
Ennyi szép és jó után felmerül a kérdés, hogy sosem szoktak vitatkozni?
Nem hogy veszekedni nem szoktunk, de még hangosan beszélni sem. Sem egymással, sem másokkal. Valószínűleg ez azért van, mert nem görgetünk magunk előtt problémákat, mindent azonnal megbeszélünk. Meg lehet mindent úgy mondani, hogy az ne legyen sértő.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
