Vámos Erika: Megszenvedtem a bölcsességért

Diófát ültettem a kertemben. Azt mondják, diófát az ember a gyerekeinek ültet. Későn termő fajta, vagy csak lassan nő, de senki sem tudhatja, aki ülteti, hogy eszik-e majd a terméséből.

Manapság rengeteget gondolkodom az idő múlásán. Talán mert egy roppant kerek születésnap közelít végzetesen, s bár szentül hiszem, hogy ezúttal a szeptember 18. elmarad, a statisztikák szerint idén is eljön az a nap.

Van Bali szigetén egy Tampaksiring nevű falu, ott van a fiatalság kútja. A helyiek Tirta Empulnak hívják, és hitük szerint ennek a szent forrásnak gyógyító ereje van, visszaadja az elvesztett fiatalságot. Ez a víz a hindu közösségben – érthető módon – szentnek számít, és rengeteg gyógyulni vágyó látogatja meg nap mint nap.

Ha Balin járnék, nem mernék inni e kút vizéből. Természetesen tudom, hogy nem lennék tőle egy évvel sem fiatalabb, de mit teszek majd, ha mégis működik? Semmi nem hiányzik az elmúlt évekből, nem szeretnék 18 éves lenni, nem akarom újraélni a húszas éveimet, boldogabb vagyok, mint a 30. születésnapomon, és jobb nekem most, mint tavaly. Nem egzisztenciális vagy materialista értelemben. Bennem van több, én lettem más.

A bölcsesség mint érték évről évre lassan csorgott belém. Minden cseppért megdolgoztam vagy megfizettem. Szemernyit sem engedek belőle. Mit számít ehhez képest az, hogy két-három ránc megjelent a szemem környékén, és nem jó rám a tavalyi farmerom? Persze én is beülök néha a „Töprengés a múlton” című, plafonra vetített, szentimentális egyfelvonásosra, de untat.

Sokkal érdekesebb a jelen, és elmondhatatlanul izgalmas a jövőt elképzelni. Mi legyen jövő nyáron? Hol szeretnék élni ötvenévesen? Milyen leszek nagymamaként? Tudom, milyen húszévesnek lenni, de milyen lehet egyszerre elfújni hatvan gyertyát a tortámon? Rengeteg ismeretlen csoda felé tartok, és a legutolsó történést is próbálom az utolsó titoknak elfogadni.

Hosszú és jó minőségű élet, egészség, büszke tartás, erős jellem és önmagunkkal való elégedettség kell ahhoz, hogy eséllyel induljunk ezért a kortalan tudásért.

Én – Isten látja lelkem –, nagyon igyekszem.