Szakítás után ne az exe ellentétét keresse!

Miért tart olyan sokáig és miért annyira fájdalmas a szakítás? Mert egy kapcsolat vége sosem könnyű, hiszen legalább három szinten összekuszálja az életünket: érzelmileg, a mindennapjaink megszokott életvitelét tekintve, végül pedig a saját énképünket illetően.

A változás gyakran jár egyfajta szorongással, melyet a pszichológusok a változáshoz való alkalmazkodás szindrómájának neveznek. Bizonytalanná válunk: vajon képesek leszünk-e kezelni a következményeket, szembe tudunk-e nézni mindazzal, amit a szakítás jelent
a jövőnkre nézve.

Egyedül maradunk, szemben önmagunkkal, és ilyenkor az önbizalmunk könnyen törékennyé, sérülékennyé válhat. Hajlamosak vagyunk leértékelni a saját személyiségünket, hiszen úgy érezzük, kudarcot szenvedtünk, amit nehéz megemésztenünk. Sokszor a bűntudat is kínoz – függetlenül attól, hogy mi vagyunk-e a felelősek a válásért. Íme néhány hasznos tanács, hogyan találjuk meg újra elvesztett önbizalmunkat.

Semmiképpen se essünk pánikba, ha esetleg erőt vesz rajtunk a levertség, esetleg búskomorság, amit sokan hajlamosak depressziónak nevezni, noha az már a betegség kategóriába tartozik, amit „pusztán” egy szakítás ritkán vált ki.

Legyünk tisztában a saját személyes vonzerőnkkel! Ha kell, vegyük sorra, miben vagyunk erősek a hódítás terén, mi az, ami egyedivé tesz minket, ami csak ránk jellemző! Soha ne felejtsük el: egy szakítás sosem képes arra, hogy véglegesen átalakítsa a személyiségünket.

Ha már egy fokkal jobban érezzük magunkat, és enyhül a szétválás emléke okozta szorongató érzés, próbáljuk meg józanul, némi rálátással elemezni az elmúlt kapcsolatunkat, a két fél közül kit mi vitt rá a döntésre, és ki mennyiben felelős azért, hogy így alakult.

Végül gondoljuk át, mire is van szükségünk egy kapcsolatban, mire vágyunk, és vegyük sorra azokat a hibákat, melyeket semmiképpen sem szeretnénk többé elkövetni!