"Abban kérem a segítségét, hogy ön szerint mikor kell egy gyereknek telefont venni, merthogy a feleségem most vett a hároméves kislányunknak. Borika még nem tud telefonálni, és nem is érdekli a készülék, ahogy megkapta, szépen megköszönte és kérte a többi ajándékát. Azóta mindenhová magával viszi, de ennyi. A nejemet képtelen vagyok meggyőzni, hogy neki még fölösleges a készülék.”
Örülök a kérdésének, mert a mobiltelefont – s az újabb technikai kütyüket – el kell helyeznünk a nevelésben. A hároméves kislány kezébe elég nyilvánvalóan felesleges mobiltelefont adni. A telefonálást, mint a távollétet áthidaló módszert ugyan már ismeri, önálló telefonálásra azonban még igénye sincsen. Az óvoda első napjaiban ugyan minden kisgyerek „telefonál”, de a játéktelefonok foglaltsága esetén egy hosszúkás építőkocka is tökéletesen megfelel nekik e célra.
Lánya az ajándékból azt értette meg, hogy valami fontos, titokzatos, hogy úgy mondjam, felnôttes dolgot kapott édesanyjától. A tárgy funkciója még évekig nem fogja őt érdekelni. Ugyanezt az élményt elérné egy zenélődoboz vagy más, varázslatos játék. Az ilyesmiket hamarabb tudná kötni az eddigi tapasztalataihoz.
Telefont akkor érdemes venni, amikor időben és térben egyaránt nagyobb távolságokat jár be egy gyerek, és lényegesen többet van felügyelet nélkül – 9–10 éves kor előtt tehát nincs sok értelme. Ajándékainkat ugyanakkor a gyerek vágyaival is össze kell hangolni, s – tetszik vagy sem – bizonyos mértékig a gyerektársadalom értékrendjét, divatjait is figyelembe kell vennünk.
