Milyen volt utazni a középkorban? Tippek az egészség megőrzéséhez a középkori utazóktól

egészséges táplálkozás
PUBLIKÁLÁS: 2025. január 28. 18:30
Az utazók mindig is egészségügyi veszélyekkel szembesültek, amikor távol voltak az otthonuktól. A középkori emberek sem voltak ez alól kivételek, de milyen volt akkor utazni, és milyen tippjeik voltak az egészség megőrzéséhez?
A középkori utazók egészségmegőrző tippjei közül jó néhány még manapság is megállja a helyét - illusztráció Forrás: Shutterstock/ Fotografiecor.nl

Utazni a középkorban

A zarándokokat, kereszteseket és más utazókat prédikátorok, például a 13. századi Jacques de Vitry figyelmeztették „a szárazföldi veszélyekre, a tengeri veszélyekre, a tolvajok, a ragadozók és a csaták veszélyeire".

Tippeket is adtak az egészség megőrzéséhez, hiszen számtalan egészségügyi veszély is leselkedett rájuk: betegségek, nem megfelelő táplálkozás és vízhiány, sérülések, balesetek és mérgezések. A középkori utazók aktívan és innovatívan igyekeztek megelőzni a betegségeket a távollétük során.
Bár a középkori jelzőt továbbra is lekicsinylően használják az orvosi és tudományos ismeretek elmaradottságára, a megelőző medicina története egészen mást mutat nekünk.

A jó alvástól a „jó" piócákig

Egy különösen érdekes gyakorlati egészségügyi útmutatás az utazók számára a „ De regimine et via itineris et fine peregrinatium" („Az utazó utazási rendjéről és módjáról"). A szöveget Cremonai Ádám írta 1227–28 körül a keresztes hadjáratra készülő II. Frigyes német császár számára.
A szerkesztetlen és egyetlen kéziratban fennmaradt a szerző nagymértékben támaszkodik Ibn Sina 11. századi orvostudományi kánonjára, amelyet a középkori egyetemeken használtak orvosoktatásra.

Orvosi piócák használata

Ádám azt tanácsolta, hogy vérvételt (flebotómiát) kell végezni a császár útja előtt, majd rendszeresen, a csillagok „akaratától és hangulatától" függően. A középkori orvosi gyakorlat központi eleme volt a vérontás. Piócákat vagy éles késszerű eszközöket használt a vénák bemetszésére. Megelőző jelleggel, illetve egyes középkori vallási közösségek esetében időszakosan, a szerzetesi testi szabályozás és fegyelem részeként végezték.

A rendszeres vérvétel piócákkal bevett szokás volt a középkorban az egészség megőrzéséért Forrás: Shutterstock/ SERGEI PRIMAKOV

Szövegének mintegy 25 fejezetét szentelve a flebotómiának, Ádám arra az ötletre támaszkodott, hogy a vérontás szabályozza a humort (a négy folyadékot, amelyről úgy gondolják, hogy a testet alkotják: vér, sárga epe, fekete epe és váladék), a „rosszokat" eltávolítja és beállítja a szervezet egyensúlyát, hogy felkészüljön az egészséges utazásra.

Míg a négy humor fogalmát a modern orvostudomány azóta feladta, a vérvételt és a „piócaterápiát" továbbra is bizonyos orvosi körülmények között, meghatározott célokra végzik.

Ádám azt tanácsolta minden utazónak, hogy útközben ügyeljenek a vérontás eszközeire – különösen a piócákra. Írásai figyelmeztetéseket tartalmaztak a piócák megkülönböztetésére: jó (kerek és fényes) és rossz (fekete vagy kék színű, és bűzös víz közelében találhatók).

Emellett gondosan elmagyarázta a víz sótalanítását, valamint tanácsokat adott az étrendről (a lehető legközelebb az utazó otthoni étrendjéhez, sok gyümölccsel és zöldséggel), a pihenés és a megfelelő alvás fontosságáról, valamint a rendszeres fürdés fontosságáról.

A vérhas jól ismert veszélye volt az utazásnak, különösen a keresztes lovagok számára, és Ádám útmutatója tükrözte minden utazó azon vágyát, hogy az emésztőrendszer egyensúlyban tartásával elkerüljék.

Az egészséges étkezés fontos volt a középkorban is - illusztráció Forrás: Shutterstock/ Mo Wu

Test és lélek egyensúlya

A vízellátással kapcsolatos ismeretek különösen fontosak voltak az utazók számára.
Egy zarándokvezető arról tájékoztatta az utazókat, hogy a Szentföld egyik legjobb vízforrása Haifán kívül, a mai Izrael területén található. Theodoric Guide for the Holy Land emlékeztette az utazókat, hogy Jeruzsálemben nincs más víz, mint a lakosság által összegyűjtött esővíz, amelyet ciszternákban tárolnak napi használatra.

A középkori utazókat arra is emlékeztették, hogy különösen vigyázzanak a lábukra. 1260-ban Beauvais-i Vincent utasítást adott az utazóknak, hogy használjanak olajból, növényekből és gyorsezüstből (higanyból) készült borogatást (sebkötést) a hólyagok megelőzésére és kezelésére – ez a betegség túlságosan gyakori, amelyet a nagy távolságokat gyalogló zarándokok tapasztalnak. Cremonai Ádám azt javasolta az utazóknak, hogy szabályozzák a tempójukat séta közben, különösen az ismeretlen és durva utakon.

A gyakorlat általános előnyeit általában megértették. Az olyan prédikátorok, mint például Jacques de Vitry, azt mondták a gyülekezeteknek, hogy a mozgás fizikailag és lelkileg is egészségessé teszi a testet, ezért rendszeresen el kell végezni az utazás előtt és alatt.

A testmozgást a középkorban is fontosnak tartották - illusztráció Forrás: Élménybirtok Facebook oldala

Veszélyes állatok - Kígyóharapás

A különböző éghajlatok és környezetek magukban hordozták, hogy veszélyes állatokkal is találkozhattak. Azt mondták, hogy a Szentföld mérgező kígyók otthona. Az utazók harapás esetére a részben kígyóhúsból készült ellenszert, theriakot vittek magukkal. Ezt lenyelték vagy a sebre kenték.
Az egyiptomi krokodilokat is gyakran emlegették veszélyforrásként.

A támadásnak nem volt ellenszere, de az előre figyelmeztető, tudással rendelkező utazók segítették megőrizni a társaik éberségét. A középkori utazók nem hagyták sorsukat teljesen Isten kezében. Még a keresztes lovagok is óvintézkedéseket tettek a testi és lelki egészség egyensúlyának megteremtésére utazásuk előtt és alatt - írja a CNN.

Az alábbi dokumentumfilmből még többet megtudhatsz a középkori emberekről:

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.