Timothée Chalamet bármit megtesz az Oscarért: még azt sem bánja, ha a pucér fenekét is elnáspángolják

Az elmúlt években Hollywood egy tehetséges és ígéretes rendező testvérpártól volt hangos. Benny és Josh Safdie 2017 óta olyan nevekkel dolgozhattak együtt, mint Robert Pattinson vagy Adam Sandler. A Jólét vagy a Csiszolatlan gyémánt című alkotásaikban egyaránt egy-egy nem teljesen százas, de annál céltudatosabb hős történetét mesélték el, akit a közönség egyszerre gyűlölt és szurkolt is neki. Safdiék ezekhez a sztorikhoz értenek igazán, és sokan azt hitték, hogy Coenék vagy a Wachowski testvérek után ők lesznek a filmipar nagy direktorduója, azonban most mégis külön utakon járnak. Benny után ugyanis Josh Safdie is bemutatkozott egyéniben a Marty Supreme-mel, ami jegyet váltott az Oscar-expresszre Timothée Chalamet-nek.

Marty Mauser, Marty Reisman, Marty Supreme

Josh Safdie első önálló mozijának főhőse Marty Mauser. Egy New York-i cipőárus, akinek leghőbb vágya, hogy végre befutott pingpong-spíler, mi több, igazi világsztár legyen. Ez pedig nem holmi kamaszokra jellemző ábrándozás, hanem egy igazi kőbe vésett cél, ami végig ott lebeg hősünk szeme előtt, és amiért bármire, még egyszer mondjuk, bármire hajlandó. Még olyan dolgokra is, melyek láttán a jegyet váltó közönség egy emberként üvölt a vászonra: „Ez már több a soknál!”.

A Marty Supreme elborult sztorija ellenére igazából meglepően valós, miután a valóságban is létezett játékos, Marty Reisman élettörténetén alapul, ám Safdie és a másik forgatókönyvíró, Ronald Bronstein kiváló érzékkel nyúltak bele a már eleve körömrágóan izgalmas alapanyagba.

Szerva ott, Oscar itt

A Marty Supreme tehát ingadozik a valóság és a fikció között, ám ez az ingadozás a mozi minőségére már egyáltalán nem jellemző. A cselekmény egy pillanatra sem ül le, a közönség végig úgy figyel, mint világbajnok pingpongos a labdára, Marty számára egyik kihívás, vagy, ha úgy tetszik, egyik csata jön a másik után. A Marty Supreme-et nézni olyan érzés, mintha két és fél órán keresztül a mellettünk lévő moziszékben ketyegne egy időzített bomba, amiről fogalmunk sincs, mikor robban fel.

Azt pedig egy pillanatig se gondoljuk, hogy csakis az Oscar-várományos Timothée Chalamet miatt lesz érdemes jegyet váltani. Gwyneth Paltrow még mindig szexi, kiégett dívája pedig bárki fejét képes lenne elcsavarni. Karakterének minden gesztusából kitapintható a figyelem utáni vágy és a keseredettség kombinációja, amit Marty könyörtelenül használ ki.

A Marty Supreme Gwyneth Paltrow és Timothée Chalamet kamatyolásán kívül megismertet velünk további arcokat is. Itt van például a mindössze 25 esztendős Odessa A’zion, akinek karrierjében áttörést hozhat el a nem kis meglepetésekkel kecsegtető Supreme szerelmi szál, de itt van még Kevin O’Leary, akit a közönség az amerikai Shark Tank című műsorból ismerhet, és aki 71 (!) évesen debütált a nagy vásznon.

Magyar színész segíti Oscarhoz Timothée-t

A számunkra legkellemesebb, stáblistán felbukkanó név viszont kétségkívül Röhrig Gézáé, kinek mézédes magyar akcentusa hallatán az egész moziterem közönsége tekintett össze büszkeségtől könnyező szemekkel. A brutalista után ismét felemelő érzés ízes magyar kiejtéssel előadott angol szöveget hallani. Röhrig ráadásul nemcsak cameózik, hanem igen komoly szerepet tölt be, hiszen a főszereplő legjobb barátja és versenytársa is egyben. A Saul fia sztárja egy fiktív magyar asztaliteniszezőt alakít, méghozzá a film egyik legbizarrabb jelenete is hozzá köthető, amit még bizton nagyon sokáig nem fogunk elfelejteni.

Testvérek dialógusa

Egyszerűen nem lehet nem észrevenni, hogy attól még, hogy külön utakon járnak, a Safdie fivérek képtelenek elszakadni az általuk járt úttól. Benny Safdie Zúzógépe és Josh Safdie Marty Supreme-je is egyaránt a korábbi filmjeikben megszokott figurát helyezi a középpontba. Egy veszíteni képtelen, megszállott embert, aki bármin és bárkin képes átgázolni – csak azért –, hogy megkapja, amit akar. Benny ősszel feldobta a labdát, amit végül a testvére csapott le, hiszen a Marty Supreme mérföldekkel jobb film, mint a Dwayne Johnsont sírásra késztető MMA-mozi.

Végszó

Noha a Marty Supreme alapvetően egy asztalitenisz-játékosról szól, senki se számítson arra, hogy itt egy sportfilmet fog látni, sokkal inkább egy abba csomagolt drámát. A pingponglabdák ugyanis itt csak kellékek egy vérbeli opportunista bukás, majd felemelkedéstörténetének elmeséléséhez, ami néhol megnevettet, olykor megfojt vagy, ha kell, porig is aláz.

A Marlon Brandót is leköröző Timothée Chalamet tényleg mindent belead, az általa játszott Marty a film egy pontján még azt is bevállalja, hogy nyilvánosan fenekeljék el a pucér valagát. Ám, ez olyan volt, mintha csak maga Chalamet kacsintana ki a közönség és a szakma felé, hogy „Na, emberek, ez már elég lesz egy Oscarhoz?”. Egy Aranyglóbuszhoz mindenesetre már biztosan elegendő volt, március idusán pedig az is kiderül, végre teljesül-e korunk géniuszának legnagyobb álma, és gazdagabb lesz-e egy aranyszoborral.