Klampárt elzavarták a zsaruk – zavarában az ütőjét is hátrahagyta

Szerda este éppen a televíziót nézte, amikor valaki becsöngetett a világbajnok asztaliteniszező angyalföldi lakásába. Klampár Tibor ajtaja előtt egy rendőrnő állt, aki közölte a megszeppent sportemberrel, hogy el kell hagynia a lakását, persze csak másnap reggel, mivel egy II. világháborús bomba miatt kiürítik a környéket.

– Azt sem tudtam, mit tegyek, úgy megijedtem, amikor megtudtam, hogy a közelben egy hatalmas bombát találtak – mondta Tibor. – Egész éjjel alig aludtam, még szerencse, hogy volt mit néznem a televízióban, hiszen szurkoltam az olimpikonjainknak. 

Reggel összepakolta a cuccát, és mert soha nem tagadta, hogy retteg a háborútól, a lövöldözéstől és nem kevésbé fél a bombáktól, elinalt otthonról, még a terület kiürítése és lezárása előtt.

Amint beléptem a pingpongterembe, belém hasított a gondolat: otthon hagytam a társamat, akitől semmi pénzért meg nem válnék. Elválaszthatatlan tőlem, mindent neki köszönhetek. Igen, az ütőmről, a csodafegyveremről van szó.

Klampár pánikba esett, arra gondolt, mi lesz, ha hiba csúszik a tűzszerészek munkájába, megremeg valamelyikük keze, és bekövetkezik a legrosszabb. Rohant vissza, de már az utcába sem engedték be a marcona rendőrök, hiába kérlelte őket, ők rövid úton, de nagyon udvariasan elzavarták.

– Köszönöm a tűzszerészeknek, hogy megmentették a környéket, megmentették a lakásomat, igaz, a kecót kevésbé sajnáltam volna, mint a pingpongütőmet – búcsúzott a kissé már megnyugodott világbajnok.