"Többről szólt, mint..." - Könnyfakasztó búcsút vett a Liu testvérek olimpiai dobogós csapattársa

Megadta a módját a búcsúzásának az olimpai bronzérmes Kónya Zsófia. A 31 éves szegedi sportolónő magvas gondolatokkal, megható sorokkal köszönt el a rövidpályás gyorskorcsolyázástól.

Kónya Zsófia 23 éve át űzte szeretett sportágát. A Szegedi Korcsolyázó Egyesület versenyzője a harmadik téli olimpiáján, 2022-ben, Pekingben ért a karrierje csúcsára – akkor Jászapáti Petra, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor csapattársaként bronzérmet szerzett 2000 méteres távon, a magyar vegyes váltó tagjaként. A közösségi oldalain megjelentetett búcsúbejegyzésében azonban a sikereinél sokkal többet és fontosabbat idézett föl: a kezdetektől mindazt, amit a sport jelentett számára.

Tisztán emlékszem a kezdetekre. Teljesen mindegy volt, hogy hajnal van és hideg, vagy nyár és elviselhetetlen meleg – csak menjünk! Fogalmam sem volt, hogy hova vezet ez az egész. Csak azt tudtam, hogy imádom. A friss jégen siklani, vagy nyáron az aszfalton gurulni… Télen a szegedi jégpálya jellegzetes, kicsit felmosószeres szaga… Nyáron pedig a Cserepes sori pékség előtti görkorcsolyapálya, amit belengett a friss kenyér illata" – emlékezett vissza Kónya Zsófia a kezdetekre, majd az angoltudás nélkül kézzel-lábbal mutogatással telt első edzőtáborokról, az örökre beléivódott emlékekről nosztalgiázott.

Kónya Zsófia: Ez a 23 év az enyém

"Aztán egyszer csak komolyabb lett minden. Junior, majd felnőtt válogatottság és elköltözés a családtól… Talán itt kezdődött az igazi élsport. Amikor már nem csak arról van szó, hogy csak úgy szereted, amit csinálsz. Ez már az, amikor úgy kelsz és úgy fekszel, hogy jobb akarsz lenni. Minden egyes nap. Nem nagy dolgokban – néha csak egy tizedben. Egy jobb mozdulatban. Egy gyorsabb körben... De imádod! Aztán megtanulod azt is, milyen érzés, amikor valami végre összeáll. Amikor a rengeteg munka egyszer csak visszaköszön. Lehet, egy olimpiai kvalifikációban. Lehet, hogy egy éremben. Lehet, hogy “csak” egy időeredményben – de te pontosan tudod, mi van mögötte…" – folytatta, hogy aztán az átéltek árnyoldalára is kitérjen: arra, amikor elmaradnak az eredmények, amelyek nélkül minden még nehezebb, de a sport szeretete átsegít mindezeken.

Arról, hogy éveken keresztül mindent egy cél alá rendelsz. Hogy a napjaid nem csak telnek, hanem minden döntésednek súlya van. Hogy mennyire vékony a határ aközött, hogy sikerül vagy nem. Arról, hogy mennyi emberrel találkozol közben. Arról, hogy közben egy csapat része leszel és ugyanazért a célért dolgoztok nap mint nap. Hogy sokszor többet vagytok együtt, mint bárki mással az életben. …És arról is, hogy közben hogyan formálódsz. Nem csak sportolóként, hanem emberként is. Ezt tényleg csak az érti, aki benne él. Aki ebben nő fel.

Mi is köszönjük!