Nehezen állt rá a beszélgetésre, pedig hosszú szünet után tért vissza a pólóválogatottba. Szivós Márton nem szereti a felhajtást, akárcsak a régi, szívpanaszait firtató kérdéseket.
– Erről a témáról már túl sok szó esett – indokolt az olimpiai selejtezőre készülő, 34 éves játékos.
– Meglepetésként érte a kapitány döntése?
– A meghívóban kevesen lehetnek biztosak, persze mindig reménykedsz, hogy ha kettőzött erővel küzdesz, akkor felfigyelnek rád. A játékkal kell törődni, nem a sajtóban szerepelni, és hangzatos nyilatkozatokat tenni. Jó, ha van egy kis csönd körülötted.
– A csapat doyenjeként mennyivel kell többet és jobbat mutatni?
– A fiatalok a medencében és azon kívül is figyelnek a rutinos rókákra, szóval úgy teszem, tesszük a dolgunkat, hogy tényleg felnézhessenek ránk. Egyébként mindenki tisztában van azzal, hogy idén mindent a lehető legjobb riói szereplésnek, a válogatott érdekeinek kell alárendelni, legyen szó szórakozásról vagy magánéletről.
– Egyelőre azonban kint sem vagyunk az olimpián. Igaz, a közelgő selejtezőn könnyű dolgunk lesz, az ellenfelek nincsenek egy súlycsoportban velünk.
– Így nem lehet nekivágni semmilyen tornának, a trieszti kvalifikációs viadalra is úgy kell készülni, mint bármelyik nagy világversenyre. Senkit sem szabad lebecsülni! Máskülönben könnyen meglepetésben lehet részünk. Ettől még persze az a célunk, hogy megnyerjük a tornát!
– Két olimpiáról – az athéniről és a pekingiről – is lemaradt, hogyan fogadná, ha harmadszor megint kicsúszna az utazó keretből?
– Erre nem is gondolok! Úgy szeretnék játszani, hogy kihagyhatatlan legyek.
