Maurizio Sarri, a Napoli trénere az egyik legfurcsább fociedző Európában: láncdohányos, 55 évesen lett első osztályú tréner, banki állását adta fel álmáért.
Sarri leginkább arról ismert, hogy mindenhol füstöl, mint egy gyárkémény, futballpályán, sajtótájékoztatón, edzésen. De az egykori középszerű védő karrierje ennél sokkal többről szól. Apja, Amerigo sikeres kerékpáros volt, amatőrként harminchét versenyt nyert. Profinak hívták, de nemet mondott, amit egész életében bánt. Darukezelőként ment nyugdíjba, fiát egyszerű körülmények között nevelte, életük mindennapi része volt a középszerű unalom, a szürkeség és a cigarettafüst.
Nem csoda, hogy Maurizio hamar láncdohányos lett. Focista létére sem tudta letenni a cigit. Gyerekkorában Firenzében éltek, de ő elvetemült Napoli-drukker volt, kilógott a sorból. Ahogy később is. Miután kiderült, hogy nem lesz belőle focista, egy bankban kezdett dolgozni, mellette alacsony osztályú csapatoknál edzősködött. Kora délután letette az öltönyt, és felkapta a melegítőt, így ment ez hosszú éveken át. Olykor ok nélkül kirúgták, máskor váratlanul szép sikereket ért el, de egyvalami nem változott: az edzősködés volt az élete.
Az Empolinál végre olyan sikert ért el, amire már az elitben is felfigyeltek, nem csak feljuttatta a csapatot a Serie A-ba, de benn is tartotta. Ekkor 55 éves volt. Egy évre rá, tavaly nyáron ért karrierje csúcsára: megkapta a Napolit, amellyel a hétvégén őszi bajnok lett.
És Sarri a nagy feladat következtében sem változott: jó edző, utálja az öltönyt, melegítőben vezényel és rendületlenül cigizik.
