A riói olimpián akar nagyot virítani a magyar szörfös

Sorsa, nővérével, Lucával együtt hamar eldőlt, hiszen édesapjuk a sportág egyik hazai úttörője. Áron, miután az ománi vb-n megváltotta riói repülőjegyét, Gerevich Aladár nyomába lépett: akárcsak a vívó előd, ő is hatszoros olimpiai résztvevő lesz. Pedig nálunk nem éppen a sors kegyeltjei a szörfösök, a holland élversenyzők egy-egy olimpiai ciklusban több mint háromszázmillió forintot költenek felszerelésre, edzőtáborokra. A mieinknek ennél jóval szerényebb a költségvetésük.

– Ezért edzősködéssel, táborok szervezésével kell pótolnom a hiányzó összeget – mondta Áron.

– Ezért sokszor elgondolkodom, milyen eredményeket érnék el, ha csak a versenyzéssel foglalkozhatnék. Mégis derűlátó va­gyok Rio kapcsán, remélem, most leszek a legeredményesebb, és bejutok a legjobb tíz közé.

S ogy milyen volt a korábbi öt olimpiája? Áron egy-két mondattal jellemezte a játékokat.

Az öt ötkarikás szereplés

1996, Atlanta: Nagy élmény volt 18 évesen minden teher nélkül bemutatkozni, de tapasztalatlanságom miatt a vert mezőnyben végeztem.

2000, Sydney: Gyönyörű helyen volt a verseny, jól ismertem, mégsem lehettem elégedett, mert jobb eredményre számítottam.

2004, Athén: Sokat vártam magamtól, hiszen az előolimpián a 15. helyet szereztem meg. A kaotikus felkészülés miatt csak a 22. lettem a 32-es mezőnyben.

2008, Peking: Az eddigi legjobb olimpiai helyezésem, 18. lettem. Mi lett volna, ha nekem is olyan lehetőségeim vannak, mint a riválisoknak?

2012, London: Technikai problémáim voltak, rossz árbocot kaptam, ami a harmadik futamban el is tört. Bosszantó, mert ennél sokkal többre lettem volna képes.