Az atlétikát megrázó doppingbotrány fölveti a kérdést: a nemzetközi szövetség el akarta tussolni az ügyet? Ha a bringásoknál mindent megtettek, hogy Lance Armstrong szisztematikus csalása ki ne derüljön, akkor miért ne tehetne ugyanígy az IAAF?
Az emberek rekordokat akarnak, sztárokat, show-t, és ezt szeretik a szponzorok is, ezért fizetnek ki elképesztő összegeket. A botrányok csak ártanak. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője amondó: egy akkora szövetségben, amekkora az atlétikáé, nem lehet mindenki elhivatott a doppingellenes küzdelem iránt.
– Kétségtelen: valós a veszély – kezdte válaszát a szakértő. – Ám egyelőre félinformációk alapján tájékozódunk, meg kell várni, mi lesz a történet végkicsengése. És amúgy sem tartom véletlennek, hogy két héttel az elnökválasztás előtt robbant ki a botrány...
Tiszeker rámutatott, hogy az Armstrong-sztoriba a komplett kerékpáros vezérkar belebukott, a szponzorok hátat fordítottak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban szóba került, hogy törölni kellene a műsorról a sportágat. Ez visszatartó erő.
– A sport világában mindenkinek megvan a maga riválisa – folytatta Tiszeker. – Az IAAF-nek is. A többi sportág nyomást gyakorol a NOB-ra: ha tőlük ekkora szigort követelnek meg, akkor joggal várhatják el, hogy másutt is tartsanak rendet. A súlyemelőkre állandóan mutogatnak, mennyien buknak meg, de ennek az az egyik alapvető oka, hogy az IWF komoly erőfeszítéseket tesz a sportág tisztán tartásáért.
– A jelek ugyan aggasztóak, ám egyelőre gyanúról beszélünk. A vizsgálatok eredményétől függően kell megtenni a szükséges lépéseket. A magam részéről semmilyen bűnrészességet nem tartok elfogadhatónak, ha szisztematikus csalásról van szó, az ellen határozottan kell fellépni – nyilatkozta Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára.
Tiszeker azzal zárta gondolatait: a riói olimpia győzteseit 10 év múlva tudjuk csak megünnepelni. A mintákat addig őrzik meg.
