Sas Sándor paralimpikon 215 kilós egyéni fekvenyomócsúcsával riogat, lazításként pedig slágereket komponál és énekel.
Mióta Gömöri Zsolt, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke lemondását követően hallgatnak a fegyverek a paralimpikonoknál, Sas Sándor is inkább csak a tárcsák emelgetésével foglalkozik. 215 kilós egyéni csúcsa 35-tel több, mint ami a jövő évi riói paralimpiai kiküldetéshez kell, ráadásul edzésen már ennél is többet, 225-öt is a feje fölé nyomott. Ami a novemberi, egri fekvenyomó Eb előtt legalábbis biztató.
– Bénulásom ellenére sosem éreztem magam másodrangú embernek. Főleg nyolcéves koromtól fogva, amikor végre átléphettük a román–magyar határt – mondta a sepsiszentgyörgyi sportoló, akinek kilenc hónaposan egy orvosi műhiba miatt – 40 fokos láza volt, amikor beadták neki a Sabin-cseppet – bénult le mindkét lába.
A mindig mosolygós, 34 éves Eb-ezüst- és bronzérmes izomember egyébként korábban kipróbálta magát súlylökésben és gerelyhajításban is, nemcsak a sportban, énekesként is megállja a helyét. Így élek én címmel CD-t adott ki, de készült közös klipje az első Megasztár döntősével, a gitáros-énekes Szabó Leslie-vel, sőt az ő nevéhez fűződik a londoni paralimpia dala, a Lehet egy cél is. Civilben pedig egy csepeli gumiszervizt működtet.
