36 éves rekordot döntött meg Farah

Mo Farah ikerlányainak, Aishának és Amaninak ajánlotta rekordját, amit még a legendás Steve Ovett állított fel 1978-ban. Farah csúcsdöntése azért is példaértékű, mert ugyan a zürichi Eb-n nyert két aranyat kedvenc távjain, 5000 és 10 000 méteren, de nem sokkal előtte a glasgow-i Nemzetközösségi Játékokon nem tudott indulni fertőzés miatt, és tavasszal a New York Marathon után is összeesett, vagyis látszik, hogy kizsigereli magát. Mondta is a hétvégi csúcsdöntés után, hogy most hosszú pihenőre tér, hogy a jövő évi vb-re a legjobb állapotban kezdhesse a felkészülést.

Farah története egyébként a csúcsdöntés nélkül is megér egy misét: a két Eb-aranyát megelőzően megnyerte – szintén brit csúcsdöntéssel – a London Marathont, vagyis immár elmondhatja magáról, hogy 1500 métertől a 41 kilométerig minden távon versenyez. Kőkemény idény áll mögötte, de ő azt mondja, ezt nem is bánja. – Bármilyen furcsa, de nehezebb úgy hozni magad, ha teljesen a topon vagy – mondta az egyik brit lapnak. – Mert akkor kevés inger ér, nem vagy annyira motivált. Ha kikapsz, vagy van egy sérülésed, betegséged, sokkal motiváltabbnak érzed magad. Én sem bánom, hogy volt egy-két zökkenő ebben az évben, kimásztam a gödörből.

Farah csúcsdöntése egyébként rávilágít arra, hogy lassan a szakállas csúcsoknak is búcsút inthetünk a dopping szempontból sajnos igencsak érintett atlétikában. A férfiaknál még a szovjet Jurij Szedih 1986-os kalapácsvető rekordja él még, a nőknél – ahol a dopping még durvábban éreztette hatását – több csúcs van életben. A legrégebbi a csehszlovák Jarmila Kratochvilova 800-as rekordja 1983-ból (ez, ugye, 31 éves), de a magasugrás (1987) csúcsa is öreg. 1988-ról pedig ne is beszéljünk, hét atlétikai számban él még a világcsúcs ebből az évből, két rekord tulajdonosa, az amerikai Florence Griffith-Joyner már nem él: 39 évesen hunyt el 1998-ban…