Csak egy félidőn át volt egyenrangú partner a Szeged

Veszprémi és szegedi lokálpatrióták szerint kedvenceik küzdelme már-már kiérdemelhetné a kézilabdázás El Clásicója elnevezést. Joggal, hiszen a két gárda mind a kupában, mind a bajnokságban késhegyre menő csatákat vív. S ha már a Real Madrid–Barcelona párharcot idéztük, talán azt is érdemes megemlíteni, hogy Carlos Ortega, a veszprémiek spanyol mestere egykor a Barcában játszott. Kollégája és honfitársa, Carlos Pastor – aki viszont soha nem szerepelt a blancócnál – alaposan felturbózta a Szegedet, amely egyre közelebb kerül a világszínvonalat jelentő Veszprémhez. Legalábbis néhány meccsen.

A pécsi Magyar Kupa-döntőben azonban inkább csak az első félidőben tűnt el a tudáskülönbség a két csapat között. Egyikük sem tudott számottevő előnyt szerezni. A 13–13-as félidő után azonban egyre erősebb tempót diktált a címvédő, a védelme szinte hibátlanul működött, így gyorsan két-három gólos előnyt szereztek Nagy Lászlóék, akik a hajrában még rátettek egy lapáttal, és 27–21-re verték a végére hitehagyottá vált szegedieket. Ezzel sorozatban hatodik MK-győzelmét ünnepelhette a Veszprém.

– A szünetig jól álltuk a sarat, a folytatásban azonban többször is megakadt a támadójátékunk – mondta a lefújás után a torna legjobb kapusának választott Mikler Roland. – Huszonegy lőtt góllal pedig nem lehet felülmúlni a klasszisokból álló veszprémieket. – Főleg a remek védőmunkának köszönhetjük az újabb sikert – értékelt Nagy László.

A 3. helyért: Tatabánya–Gyöngyös 24–20.