Vanczák Vilmos: gólt akarok!

Szenved a Sion, nincs ezen mit szépíteni. Egyre-másra vívja a mérkőzéseket, és csak nem akar megtörni a jég: képtelenek gólt szerezni a futballisták. A védelemmel nincs nagy gond – öt bajnokin négyszer vették be a csapat hálóját –, és ez Vanczákot is dicséri, ám a támadók akár valamelyik tengerparton is maradhattak volna.

Négyszázötven perce eredménytelen a csatárszekció, a Sion két döntetlennel és három vereséggel csupán egyetlen ellenfelét előzi meg, nem csoda, hogy a magyar hátvéd mindennél jobban vágyik a gól­örömre.

– Nagy lehetőségem eddig nemigen akadt, inkább csak helyzetecskéim voltam – tekintett vissza a harmincéves focista, aki védő létére igencsak otthonosan mozog a rivális kapujánál, ezt több ízben bebizonyította már a magyar válogatottban is. – Sajnos a csatáraink rendre rossz döntéseket hoznak.

Vanczák Vili nem szívesen beszél róla, ám nem segíti a gödörből való kikászálódást, hogy évek óta káosz van a klub körül, a csapatot jelenleg irányító Michel Decastel már a 28.(!) edző a sorban, akivel honfitársunk 2007 óta együtt dolgozik.

A klub mindenható tulajdonosa, Christian Constantin ugyanis olykor néhány hét után meneszti a számára nem túl szimpatikus edzőket, ám a bajnoki rajt előtti sajtótájékoztatón az újságírók előtt írta le egy papírra, hogy Decastellel ezúttal kivételesen türelmesebb lesz.

– Persze, hogy hiányzik a sikerélmény, úgy jöttem haza, hogy a csehek elleni találkozón mindenképpen gólt akarok ünnepelni – jelentette ki ellentmondást nem tûrôen Vanczák. – Hogy én szerzem vagy valaki más, valójában nem számít. Még véletlenül sem barátságos meccsként tekintek a maira.

Mondja meg! Egervári Sándor - szövetségi kapitány

Laza tesztmeccs vagy jelentős erőfelmérő lesz a csehek elleni?

Egyértelműen az utóbbi – felelte a magyar futballválogatott szövetségi kapitánya. – Nagyon jó csapattal mérkőzünk meg, amely tavaly Prágában ránk erőltette az akaratát, mégis sikerült győznünk.

Különben sem a gyakorlás a nagy szám a szeptemberi román–magyar vb-selejtező előtt.

Ez még akkor is igaz, ha nagy meglepetések nincsenek, zömében azokra a játékosokra építek, akik az elmúlt három évben bizonyítottak.

Érezni már a sorsdöntő bukaresti derbi előtti feszültséget?

Beszélgettünk már arról a találkozóról, ám nyilván nincs még akkora izgalom, mint lesz közvetlenül a küzdelem előtt.

Mit remél az előttünk álló fellépésektől?

Mindenekelőtt azt szeretném, hogy a szerdai mellett ne négy, hanem hat tétmeccsünk legyen. Ez azt jelentené, hogy érdekeltek vagyunk a világbajnoki pótselejtezőben. Kemény feladat lesz ezt kiharcolni, de állunk elébe.