Vanczák Vilmos egyre inkább elhalkítja a kritikusait. A korábban meglehetôsen sokat szapult védő nemcsak egyre jobban játszik a magyar fociválogatottban, hanem lassan fejeskirállyá válik. Kuvaitot is az ő góljával győztük le.
Reszkessetek, magyar csatárok? Jön Vanczák, a gólvágó?
Dehogy, egyáltalán nem kell félniük. Egyrészt nem újdonság, hogy betaláltam, másrészt a magyar válogatottnak nagyszerű támadói vannak.
Csak éppen amíg ők minden helyzetet kihagytak csütörtök este, addig ön csodásan befejelte a kapufa mellé.
Ki kell használni, hogy kiváló beadások érkeznek Dzsudzsák Balázstól, Hajnal Tamástól, vagy most például Kanta Józsitól.
Képzelje csak el, ha a szeptemberi, románok elleni vb-selejtezőn egy egyes állásnál bebólintja két perccel a vége előtt…
Nem hangzik rosszul.
Akárcsak az, hogy immár túl van hetven válogatottságon. Ha így folytatja, meg sem áll százig.
Nem gondolok ennyire előre, most még csak a hetvenötödik foglalkoztat. Hatalmas büszkeség számomra, hogy lassan egy évtizede tagja lehetek ennek az együttesnek, most pedig különösen élvezem a jelent.
Ünneprontó leszek: volt olyan időszak, amikor nem mindenütt gyújtottak örömtüzeket, hogy Vanczák Vilmos válogatott futballista.
Tisztában vagyok vele, hogy több újságcikk poénkodott a személyemmel, s bár ezt sohasem volt jó olvasni, nem vettem a szívemre. Megvan az a tulajdonságom, hogy, ha jól megy a foci, akkor sem szállok el, és a kritikát is a helyén tudom kezelni.
A Kuvait elleni meccset hogy értékeli?
Nem volt az igazi. Rossz játékkal győztünk.
Még szerencse, hogy a jobbhátvéd a legjobb helyen volt az ötvenhetedik percben.
A győztes gól csak megszépíti a nyaralásomat. A következő két hétben bepótolom, amire mostanában nem jutott idő, és a családommal végigjárom a rokonokat. Június tizenhetedikén viszont már Svájcban lesz jelenésem. Még egy év van vissza a sioni szerződésemből.
