Vanczák Vilmos hatodik éve futballozik a svájci Sionban, és most éli át a 26. edzőváltást. A harmincéves válogatott labdarúgó már megszokta a folytonos csereberét: hallgat és focizik.
Hogy tud alkalmazkodni az új edzőkhöz?
Nem sok választásom van – mondja Vanczák. – Nehezen élem meg mindegyik váltást, de nem informálódom az új trénerről, mert ki tudja, meddig marad.
A svájci sajtó hogyan kommentálja ezeket a híreket?
Már hozzászoktak, de most, hogy egy világbajnok labdarúgó, Gennaro Gattuso esett áldozatul az edzőváltásnak, és mellette hét focistát száműztek a fiatalokhoz, azért a megszokottnál nagyobb visszhangot kapott.
Ön 2007 óta focizik a Sionban. Eddig hány edzővel dolgozott együtt?
Ez a huszonhatodik edzőváltás, amit átélek, ebben az idényben pedig az ötödik.
Elképzelni is nehéz, hogyan lehet így csak a futballra összpontosítani.
Mindent meg lehet szokni. Van egy kislányom, van feleségem, nekem ők a legfontosabbak, szükségünk van a pénzre, ezért az ember lehajtott fejjel teszi a dolgát, nem hőbörög, hanem a legjobb tudása szerint focizik.
Amúgy milyen ember Christian Constantin klubtulajdonos, aki 15 éve alatt 36 edzőt fogyasztott el?
Egy svájci építész, aki magánemberként roppant kedves, mi jóban vagyunk, tiszteljük egymást. A legfőbb célja az, hogy jó eredményeket érjen el a csapat, a klub tucatnyi Svájci Kupa-döntőjéből tizenkettőt megnyert – hármat az ő érájában –, de a bajnoki eredmények gyengébbek, most csak az Európa Liga-indulás kiharcolására van esélyünk.
A svájci foci itthonról nézve kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint a magyar, bár a Sionnál történtek azért elbizonytalanítják az embert. Ön ott vagy inkább idehaza tervezi a jövőjét?
Ide még egyéves szerződés köt, egyelőre nem gondolkoztam azon, hogyan tovább, hiszen a Sionnál felesleges tervezni, sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Úgy látom, otthon egyre több csapat van, amelyik biztos lábakon áll, jelentős céljai vannak, úgyhogy egyáltalán nem zárom ki annak lehetőségét, hogy majd egyszer hazatérek
