Szereti a focit, kedvence a Bayern München, de nincs az a rangadó, amelynek kedvéért otthagyna egy sakkpartit. Elvégre Rapport Richárd mégiscsak fényes jövő előtt álló fiatal nagymester.
Rapportéknál nem kell lábujjhegyen járni. Még akkor sem, amikor a család már-már világhírű szeme fénye, Richárd a sakktábla fölött görnyedve elemzi a játszmákat, új variációkon töri a fejét.
A kilencéves Glória és két öccse, Rodrigó és Donát nem sokat törődik Ricsivel, csatakiáltásokat hallatva üldözik egymást a Szombathelytől kőhajításnyira lévő Sé falucskában álló szép családi házban.
– Már megszoktam, oda sem figyelek rájuk – mondja mosolyogva szobája menedékében az alig 17 éves ifjú nagymester. – Így legalább a nagyobb tornákon sem idegeskedek, amikor az ellenfél megpróbál valahogy kizökkenteni a nyugalmamból.
Ilyen bevezetés után alig hisszük el róla, hogy a „táblánál kijön belőle az állat”, mint ahogy egy cikkben jellemezte önmagát. Mindenesetre mi is megpillanthattuk azt a bizonyos fenevadat, mert kihívtuk a nagymesteri címet már négy éve – a világon 5. legfiatalabbként – megszerző Ricsit. És tényleg kíméletlen szörnyeteg volt, mert már a negyedik lépésnél mattot adott… A táblától távol azonban szelíd, türelmes ember, ráadásul őszinte is, mert elárulja, hogy nem kedveli a körülötte támadt médiacirkuszt.
– A név, a sakkvilágban megszerzett pozíció azért kötelez – teszi hozzá, miközben kiderül, a Fábry-show róla készült epizódját sem nézte meg. – Inkább sakkoztam, de szüleim, testvéreim követték a műsort.
Ricsit a napi nyolc-tíz óra sakkozás mellett leginkább a foci köti le.
– Ha csak tehetem, focizom, de el kell ismernem, Rodrigó öcsém ügyesebb nálam, a Haladás játékosa, és a Barcáért szorít. A családban mindenki más elvakult bayernes, képzelhetik, mi volt itt, mikor a németek kiütötték a katalánokat.
