Mint szinte mindig, a magyar válogatott megint élet-halál tétmeccset vív, ezúttal Észtországban. Ha a csapat nem szerez legalább egy pontot a selejtezőn, a világbajnoki álmainknak ismét lőttek.
A hollandok elleni, hatalmas arculcsapásként megélt vereség után visszafogottabb várakozás előzi meg a magyar válogatott észtek és törökök elleni világbajnoki selejtezőjét. A szurkolók számára kijózanítólag hatott a legutóbb mutatott roppant gyenge játék, így hirtelen mindenki óvatosabb elvárásokat támaszt. A szövetségi kapitány ellenben optimista.
– Ha négy pontot szerzünk, akkor versenyben tudunk maradni, ha hatot, akkor előnyt szerzünk a riválisainkkal szemben. Ennél kevesebb viszont már a hátrányunkká válhat – jelentette ki Egervári Sándor. Az igazsághoz azonban akkor járunk közelebb, ha kijelentjük, négy pontnál kevesebbel már-már le is mondhatunk a vb-részvételről. Valószínűleg a hollandok mögött a román, magyar, török csapat tülekedik majd a második helyért, így amelyik pontokat veszít Észtország ellen (a románok idegenben, a törökök otthon győzték le), és hazai pályán nem tudja legyőzni a másikat, az nagy valószínűséggel esélytelen lesz kiharcolni a pótkvalifikációs pozíciót.
Kovács István korábbi profi világbajnok bokszolónk amondó, teljesen felesleges számolgatni, mert a magyar futball súlyos apátiában szenved. – Magunkhoz kellene már térni, a világ élvonala elhúzott előlünk. A válogatottól azt várni, hogy kijusson a világbajnokságra olyan, mintha egy magyar atlétától elvárnánk, hogy versenyben legyen Usain Bolttal.
Teljesen mindegy, hány pontot szerzünk a következő két selejtezőn, mert attól a magyar foci még nem lesz jobb – magyarázta Kokó. – A felemelkedéshez nem kapitányt kell váltani, mert sokkal jobb eredményeket Pep Guardiola sem tudna elérni ezzel az állománnyal. Hosszú évek kemény munkájával először az NB I színvonalán kellene javítani, amíg ez elmarad, minden csak szemfényvesztés.
