Két évvel ezelőtt egy ismeretlen licitáló 106,5 millió dollárért (azaz csaknem 24 milliárd forintért) szerezte meg Pablo Picasso Akt, zöld levelek és szoborportré című festményét. A bennfentesek már akkor is azt suttogták, hogy a titokzatos vásárló nem más, mint Roman Abramovics. A gyanú felerősödött, amikor az „ismeretlen” műgyűjtő a művet a londoni Tate Modern múzeumnak adta kölcsön. Nagy kérdés, minek vásárol ilyen irdatlan összegekért műalkotást valaki, majd pedig egy év elteltével ily módon meg is szabadul tőle. Sokak úgy vélik, a mindent elsöprő birtoklási vágy, mások szerint a legendaépítés – vagy akár együtt a kettő – vezérelheti a világ leggazdagabb embereit, amikor hasonló költekezésekbe verik magukat.
Akár így, akár úgy, a társadalmi és pénzügyi ranglétra tetejére kerülő hírességek előbb-utóbb műgyűjtőkké válnak, és az esetek egy részében akár még műértőkké is. De ez a ritka kivétel. Kérdés például, hogy Abramovicsnak valakik súgtak-e, avagy valóban tetszett neki Lucian Freud: Az alvó szociális munkás képe, amely egy hozzávetőlegesen 120 kilós, meztelenül szunnyadó hölgyet ábrázol, és amelyért a Chelsea futballklub teljhatalmú főnöke volt képes 33,6 millió dollárt adni. Igaz, a festőművész nem más, mint a pszichoanalitika megteremtőjének, Sigmund Freudnak az unokája.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.