Amióta a paralimpiákat is ekkora figyelem övezi, még senki sem nyert nyolc aranyérmet egy eseményen. A húszéves ausztrál úszólánynak, Jacqueline Freney-nek azonban sikerült a bravúr.
A korábbi paralimpiák legsikeresebb versenyzője, a 41-szeres győztes Trischa Zorn amerikai úszó olykor 10–12 aranyérmet is nyert egy-egy ötkarikás játékokon, de azok még más idők voltak. Amióta a paralimpiákon is „profik” versenyeznek, azóta nem fordult elő, hogy valaki nyolc arannyal zárjon. Ezért nagy szó a húszéves mozgássérült úszónő, Jacqueline Freney teljesítménye, aki hat egyéni és két váltóarannyal zárta a londoni világjátékokat.
– A paralimpia előtt egy arannyal is kiegyeztem volna, erre tessék – mondta Jacquey, aki születésénél fogva mozgássérült, és aki azzal a mondásával várt ismertté, ami a hetedik aranyérme után hagyta el a száját: „Seven, I am in heaven.” (Hét arany, a mennyországban vagyok.)
A lánynak az apja, Michael Freney az edzője. Érdekes, hogy az eddigi legsikeresebb ausztrál paraúszónak, a 2000-ben hat aranyat nyert Siobhan Patonnak Jacquey nagypapája, Peter Freney volt a trénere.
– Apám jó szerencsét kívánt a versenyek előtt és azt, hogy ki tudjam hozni magamból a legtöbbet – mondta a klasszis. – Nem hittem volna azonban, hogy ilyen jól sülnek el a dolgok. Hihetetlen, mennyire jól sikerült ez a paralimpia, nem is lehetnék büszkébb magamra.
Freney és váltóbeli társai egyébként nemcsak az úszás, az életmás tekintetében is roppant sikeresek és pozitívak. Egyikük, Ellie Cole például elmesélte, négyéves volt, amikor amputálták a lábát rákbetegség miatt, s csupán egyszer adódott ebből gondja, amikor a középiskolában egy fiú osztálytársa a műlába miatt cikizte.
– Fogtam a protézist és hozzávágtam – emlékszik Ellie –, a többieknek annyira tetszett, hogy fegyverként használtam a művégtagomat, hogy egy hatalmasat nevettek, attól fogva soha többé nem volt téma közöttünk a másságom.
