Pozitívumokat csak hosszas kutatással találnánk a magyar kézisek horvátok elleni játékában, úgyhogy vigasztaljuk magunkat azzal: előzetesen sem a déli szomszédokkal szemben kalkuláltuk a sikert.
Fájdalom, még megnehezíteni sem tudta Horvátország dolgát Mocsai Lajos válogatottja. Igaz ugyan, hogy Ivano Balic és bandája ellenállhatatlanul kezdte a londoni tornát – a tízgólost nyolcgólos diadal követte Dél-Korea, illetve Szerbia ellen –, ám a nyitó meccsünk teljesítménye alapján nem tűnt lehetetlennek a bravúr.
Igen ám, csakhogy ehhez valahogy túl kellett volna járni a veszprémi kapus, Mirko Alilovic eszén, márpedig ez nem igazán jött össze egyetlen honfitársunknak sem. Az első játékrészben még úgy-ahogy tartotta a lépést a magyar együttes, ám a szünet után minden hibára (volt bőven…) lecsapott a támadásait hallatlanul gyorsan és pontosan szövő rivális. Egyre csak nőtt a különbség, s miközben menthetetlenül elúszni látszott a hajó, kénytelenek voltunk megállapítani, hogy megbízható balátlövője nem- igen van a csapatnak (a lassan 41 éves Pérez Carlos felett alighanem elszállt az idő…), mi több, ezúttal a beálló Zubai Szabolcs és a karmester, Császár Gábor sem villogott.
– Reális eredmény született. Úgy éreztem, hogy tartunk a horvátoktól, sok volt az eladott labda, a technikai hiba – magyarázta Mocsai kapitány. – A következő két mérkőzésünkön egészen más szellemben fogunk játszani.
Erre szükség is lesz, mert a spanyol (holnap), szerb (hétfő) kettős valamelyikét feltétlenül le kell győzni a negyeddöntő kivívásához.
