Nem különleges menüvel, csak hússal és azonfelül is hússal várja haza Szentgotthárdra fiát, Pars Krisztiánt az édesanyja, Mária. Ez a legkevesebb, amit tehet az olimpiai bajnok kalapácsvetőért.
Egy kicsit már elege van a nagy médiafelhajtásból a Pars családnak. Nem szoktak hozzá, hogy tévéstábok, újságírók és fotósok adják egymásnak a kilincset a kis szentgotthárdi lakásban.
– Tudjuk, hogy mindenki osztozni akar az örömünkben, de Kriszti – mert itthon én csak így hívom – vasárnapi olimpiai győzelme óta szünet nélkül csöng a telefon, s ugyan a szomszédok is átjöttek volna megnézni a fiam nagy dobását, de a tévések miatt inkább édesanyámék tágasabb házába mentünk – mondta a magyar küldöttség negyedik aranyérmesének édesanyja, Mária, aki hozzátette, a vasárnapi döntő óta nem sokat tudott beszélni Krisztiánnal.
– Éjjel egy óra körül telefonált, de akkor csak néhány szót váltottunk, két órával később tudtunk csak hosszabban beszélgetni. Az igazat megvallva számítottunk rá, hogy végre kijön neki a lépés, de csak akkor nyugodtam meg, amikor végképp eldőlt, hogy ő győzött.
S mint a szülők elárulták, Krisztián bízott a leginkább a sikerében. Mert oly sokat dolgozott érte, oly sok mindenről mondott le, de megérte. Nem csoda, hogy hálás szívvel gondolnak arra az emberre, Németh Pálra, aki annak idején elindította a tizenéves szentgotthárdi fiút a sikeres kalapácsvetői pályán.
– Az apja focizott, én gerelyhajító voltam, de Gécsek Tibi is szentgotthárdi volt, innen jött a kalapácsvetés ötlete, meg aztán erős fiú is volt. Már az első versenyén hatalmasat dobott... Egyébként szinte mindent nevelőedzőjének, Pali bácsinak köszönhet, nem véletlenül mutatta meg a képét a győzelem után. Ő szerzett neki lakást Szombathelyen, mert addig egyfolytában úton volt az otthon, a körmendi iskola és a szombathelyi edzőpálya között. Kár, hogy már nem érhette meg tanítványa olimpiai győzelmét...A szülők türelmetlenül várják már, hogy a bajnok hazatérjen: óriási sütés-főzés lesz, elvégre Krisztiánnak igen jó az étvágya.
– Régebben elég válogatós volt, mostanában már nincsenek különleges kívánságai, legfeljebb annyit kér, hogy némi húst készítsek – hússal. Sütve, rántva, főzve, neki mindegy, csak a hús a lényeg. Bár ha kérné, a világ legkülönlegesebb ételét is megcsinálnám neki. Elvégre alaposan megdolgozott érte...
Ennyit reggel kilenckor is tud
Noha az olimpiai bajnoknak sohasem kell magyarázkodnia, Pars azt állítja, azért ért el „csak” 80,59-et, mert az ellenfelei nem kényszerítették nagyobb erőbedobásra. Horváth Vilmos, a Dobó SE elnöke ehhez annyit tett hozzá, Krisztián az elmúlt hetekben reggel kilenckor is képes volt ekkorákat hajigálni. Igaz, az még odahaza, Szombathelyen volt, s nem a londoni dobókörben.
