A jogosan kiérdemelt pezsgő előtt a Himnusszal köszöntötték Liszt Ferenc repülőtéren az olimpiai bajnok Szilágyi Áront. Nem az angolok által eltorzított változattal – az eredetivel.
Ennyit igazán megérdemelt a boldog győztes, akit némileg meglepő módon előbb a sajtó képviselői támadtak meg, s csak röviddel később ölelhette át szeretteit, barátait. Jó néhány sporttársa és tisztelője is ott volt a londoni olimpia első magyar bajnokának tiszteletélre rendezett fogadáson. Például a Vasas vívói és azok a ifjú követői is, akik a nagy elődről, a Gerevich Aladárról elnevezett klubban még csak ismerkednek a pengeforgatás alapjaival.
– Felejthetetlen napokat töltöttem Londonban, de már alig vártam, hogy hazaérjek – mondta a boldog bajnok, és hozzátette, hogy Gyurta Dani győzelme láttán is a hideg futkosott a hátán az uszodában. – Még mindig nem tudatosult bennem, hogy olimpiai bajnok lettem, nyilván kell egy kis idő, mire megszokom. Elvégre nem sok telt még el a vasárnap esti győzelmem óta.
Mindenesetre otthon sem éppen szűk körű ünneplés várta a magyar kardvívás talán legfiatalabb, 22 éves olimpiai bajnokát, hiszen majd húsz főre terítettek vacsorához a hévizgyörki családi házban.
