Anyukájának nyerte aranyát Risztov

Talán csak edzője, Dévay László hitte, hogy Risztov Éva megnyeri az olimpiát a 10 kilométeres hosszútávúszásban, mert bár sokan tudják, hogy a 27 éves úszónő szívós, de mindig elbukott az utolsó pillanatokban, nagy versenyen soha nem nyert még aranyérmet... Erre élete legfontosabb viadalán, az olimpián, a távot végig vezetve az első helyen végzett. Igaz ugyan, hogy a végén feljöttek rá, és csupán négy tizeddel verte amerikai riválisát, de ez inkább csak tovább növeli a nagy visszatérő úszó teljesítményének értékét.

Merthogy ez is mutatja, mennyi lelkiereje van Risztovnak, aki a mennyet eddig soha nem járta meg, de a poklot igen. 2005-ben, húszévesen vonult vissza, viharos döntés után... A rosszul sikerült 2004-es olimpia után arról beszélt: nyugtatókon él és az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Az előzmények? Hódmezővásárhelyről került Budapestre 15 évesen, édesanyja vele tartott, szétszakadt a Risztov család.

Miután anyukája hazaköltözött, akkori edzője, Turi György próbálta irányítani az úszónőt, aki nehezen viselte, hogy beleszólnak az életébe. Turi akkor úgy fogalmazott: Éva rossz társaságba keveredett, és féltette őt, ezért rendszabályozta talán a kelleténél jobban.

Az úszónő később a motokrosszal, majd a vízilabdával próbálkozott, a közvélemény szeme elől azonban eltűnt. 2009-ben viszont visszatért, Dévay László lett az edzője. Sokáig nem dőlt el, hogy a medencés vagy a hosszútávúszást választja-e, végül úgy határoztak, hogy mindkettőt. Itt, Londonban a medencében nem termett számára babér, a Serpentine Lake-en azonban igen: káprázatos úszása olimpiai győzelmet ért. És hogy mi volt Éva titka a fárasztó edzések mellett? Kijött hozzá édesanyja, akinek jelenléte hozzájárult a sikerhez, az úszónő ugyanis nagyon kötődik a családjához, de persze a leginkább ő kellett hozzá: kitartása, lelkiereje, fáradhatatlan szorgalma... – a sors kárpótolta a csalódásokért.

Éva tudta, nem halhat meg verseny közben

Risztov Éva végre levetheti magáról az „Ezüstlány” jelzőt. Mint mondja, míg másoknak meglepetés volt az olimpiai arany, ő semmi másért nem utazott Londonba, mint hogy magához vegye a legfényesebb érmet. Risztov Évát telefonon értük utol.
– A vízbe ugrás pillanatától arra mentem, hogy legelöl legyek – mesélte boldogan Éva. – Rengeteget készültem az olimpiára, három éve napi kétszer edzek, 18-22 kilométert úszok. A stratégiám az volt, hogy már a kezdésnél elhúzok a mezőnytől, így nem segítem a farvizemmel a többi úszót. Végig láttam mellettem az amerikai lányt, és bár lehet, hogy a tévén keresztül úgy nézett ki, hogy nem uralom a versenyt, mivel elöl haladtam, én diktáltam az iramot, így már az elején kibillentettem a saját tempójából. 

Éva azt mondja, még az utolsó métereken is voltak erőtartalékai. – A tökéletesen uraltam a testem, jól osztottam be az erőmet. A cél előtti métereken sem ijedtem meg az ellenfelek ostromától, akkor már éreztem, hogy meglesz ez az arany. Örülök, hogy 27 évesen élem át ezt a fantasztikus élményt, mert fel tudom ép ésszel fogni, hogy mi történt velem, ma már tudom értékelni a munkám gyümölcsét. 

Évától azt is megkérdeztük, hogy mire gondolt a közel kétórás verseny közben. – A fejem üres volt. Összesen két gondolat pörgött bennem. Az egyik: ússz és sose add fel! A másik: addig küzdj, ameddig a tested bírja, ha meghalsz is! Arra gondoltam, hogy még sosem láttam senkit meghalni úszóversenyen, úgyhogy nem nagy elvárás ez saját magamtól – nevette el magát. 

Az úszónő üzent azoknak is, akik „Ezüstlánynak” titulálják. – Na, ezt nagyon gyorsan felejtse el mindenki! – mondta vidáman, majd hozzátette: – A legnagyobb ajándék az aranyérem mellett, hogy pénteken reggel repülök Debrecenbe, és végre ehetek húslevest és egy kis rántott húst. Az itteni koszt nem igazán jött be nekem. Az ebéd után aztán nagy ünneplés kezdődik, személyesen is meg szeretném köszönni a barátaimnak és a városvezetésnek, hogy hittek bennem, és támogattak. Nélkülük nem sikerült volna a padlóról a csúcsok csúcsára érnem. Csodálatos, ami velem történt!