Nyakunkon a lengyel–ukrán közös rendezésű foci Európa-bajnokság. A Bors kiemelt terjedelemben foglalkozik a tornával, ezúttal az A csoport négy válogatottjának esélyeit latolgatjuk.
Ha valamikor később a kontinensbajnokság csúcsmeccseiről írunk, aligha e négyes csatáit emlegetjük. Persze azért ott van a csoportban Oroszország, amely 2008-ban a mezőny legüdébb színfoltja volt, elődöntőig menetelt. Reményeit főként a Zenit támadójába, Alekszandr Kerzsakovba veti. Őt Andrej Arsavin és Alan Dzagojev forintos – vagy inkább rubeles? – labdákkal tömi, ráadásul bármikor bevethető mellé a fejjel életveszélyes két Roman, Pogrebnyak és Pavljucsenko. Amikor meg Jurij Zsirkov beindul valamelyik szélen, retteghetnek a riválisok.
A társrendező Lengyelország formáján óriásit javított a 2009-es kapitányváltás, az új mester, Franciszek Smuda valódi pezsgést hozott. Ám ne feledjük: a hazaiak csak egy klasszis csatárral rendelkeznek, Robert Lewandowskival, igaz, ő élete formájában focizik. A támadó valódi sportfamília sarja, édesapja lengyel cselgáncsbajnok, édesanyja remek röplabdázó volt, menyasszonya kőkemény öklű karatéka.
A csehek a selejtezőkben álmosító formát mutattak, olyannyira, hogy tavaly ősszel a megkérdezett szurkolók 96%-a Michal Bilek szövetségi kapitány kirúgását javasolta. Persze a világ legjobb kapusai közé tartozó Petr Cech parádésorozata sokat segíthet, a Rántott hús becenevű Tomas Rosicky pedig igazi karmestere csapatának.
A szürke görögök aligha emelik a nívót, igaz, emlékezzünk, 2004-ben riasztó antifutballjuk Eb-aranyat eredményezett. De valljuk be, attól sem lettek jobbak, hogy portugál szövetségi kapitányuk, Fernando Santos szakított a korábbi bunkerfocival.
