Az 1954-es, elvesztett vb-döntő óta mi, magyarok nagyon is tudjuk: egy nagy futballtornán a jó szállás a siker elengedhetetlen része. Az Eb finalistái erre nem is sajnálják a pénzt.
A válogattak menedzsmentje már hónapokkal ezelőtt lefoglalta a legmegfelelőbbnek látszó szállodákat, s úgy tűnik, a költségek kevésbé számítottak, mint a nyugalom és a biztonság.
Valószínűleg ez utóbbi magyarázza azt is, hogy a kétes hírű Ukrajnát mindössze három csapat választotta (a többiek inkább vállalják a nagy távolságú ingázásokat): a házigazda mellett Svédország és Franciaország. Krakkó városa lesz a legzsúfoltabb, itt az olaszok, az angolok és a hollandok laknak majd.
A narancsmezesek innen mennek majd a csoportmeccseikre, a három összecsapásért összesen nyolcezer kilométeres utazás fáradtságait szenvedik el.
Több együttes vidékre vonul, a németek például Gdansk közelében, a gyönyörűen felújított, 17. századi Dwor Oliwski nevű tanyát választották, míg a címvédő spanyolok megszállták az ezerhétszáz lakosú Gnewino nevű falucskát, az ott lakók is csak igazolással, ellenőrzés után léphetnek be saját községükbe.
A legmélyebben a gazdasági válság által sújtott Portugália válogatottjánál nyúltak a zsebükbe, naponta bő tízmillió forintot fizetnek a kvártélyért.
