Bár egyelőre senki sem panaszkodik (vagy nem mer) a Videoton új szerzeményei közül, de biztosan valamennyien több játéklehetőségre számítottak, amikor a télen aláírtak a fehérváriakhoz.
Felettébb pazarlóan bánik az értékeivel a jelentős álmokat dédelgető, de idén „csak” ezüstérmet szerző Videoton. Paulo Sousa tavaly nyári kinevezése óta egy rakás futballista érkezett Székesfehérvárra, ám csak néhányan tudtak állandó játéklehetőséget kiharcolni maguknak. Ha kizárólag a téli szerzemények bajnoki játékperceit vesszük szemügyre, jól látható, hogy a portugál tréner nem támaszkodott az új fiúkra.
Habár a 42-szeres válogatott Torghelle Sándor az ősszel még sztárjátékosnak számított a Honvédban, a Vidinél már ő is csak egy volt a jól fizetett, ám keveset játszó futballisták közül. Kilenc NB I-es mérkőzésen átlagosan alig töltött ötven percnél többet a pályán. Egyetlen, igaz, győztes gólt tudott szerezni, éppen a Honvéd ellen. Egy másik csatár, az ősszel Kaposváron 11 gólt szerző, akkor még a gólkirályi címért is versenyben lévő szerb Milan Perics sokkal rosszabbul járt. Négy meccsen mindössze 51 percnyi játéklehetőséget kapott, amit így is két góllal hálált meg. A magyar foci szempontjából a Vidi legkárosabb döntése mindenképpen az volt, hogy a Haladásnál szépen fejlődő, az egyik legnagyobb hazai tehetségnek kikiáltott, húszéves Kovács Istvánnak is csak epizódszerep jutott, holott a kiteljesedéséhez lényegesen több lehetőségre lenne szüksége.
A Vidi vezetőségétől megkérdeztük, hogyan ítéli meg a télen hozott futballistái szerepét, de választ nem kaptunk. Így továbbra sincs elképzelésünk, mi értelme van „játékostemetőt” üzemeltetni Fehérváron.
