A szolnoki szurkolók feldolgozták, hogy kosárcsapatuk nem jutott be az EuroChallenge döntőjébe. Ma újra tele lesz a debreceni különvonat. Az Olaj az orosz Ljuberci ellen játszik a bronzéremért.
Bár a csoda elmaradt, a ragyogó hangulat ettől még ma is garantált a Szolnokról Debrecenbe tartó vonaton. Az EuroChallenge-sorozat négyes döntőjét megrendező magyar bajnok péntekre és vasárnapra is ingyenes járatot indított, hogy – ha már egyszer a saját létesítménye alkalmatlan az esemény lebonyolítására – a hajdúsági Főnix-csarnokban is fergeteges biztatást kaphassanak Báder Mártonék. A hangulatra egy szavunk sem lehetett a Besiktas elleni elődöntőben, még akkor sem, ha a török szurkolók „bojkottálták” az eseményt. Hogy mi történt, azaz hol maradtak, azt senki sem tudja. A negyven-ötven fős török szurkolói jelenlét különösen annak tükrében meglepő, hogy az isztambuli klub vezetői néhány napja felháborodva reklamáltak, hogy csak nyolcszáz jegyet kaptak. – Nem tagadom, csalódottak vagyunk, amiért ilyen kevés szurkolónk jött el – árulta el Ergin Ataman edző, akinél csak a szinte teljesen üres „török szektor” büfései voltak elkeseredettebbek, lévén, semmi sem valósult meg a várt nagy „kaszából”... – Arra kérem a csapatom híveit, a francia Elan Chalon elleni döntőre jöjjenek lényegesen többen.
A Besiktas a hazánkban, illetve a környező országokban élő honfitársaiban bízva kért ezernél is több belépőt.
A sportágban magasan jegyzett szakember egyébiránt kiemelte a csak 64-60-ra legyőzött Szolnok pompás helytállását, amiben tökéletesen egyetértünk vele. Az Olaj csaknem eltüntette a két együttes közti szakadéknyi anyagi különbséget: a négy pont semmi annak tükrében, hogy amíg a Besiktas évi csaknem négy és fél milliárd forintból gazdálkodik, addig a mieink 350 millióból.
Meglepődött a magyar virtuson a csaknem 600 NBA-s meccset vívó Puerto Ricó-i Carlos Arroyo is, aki a fontos pillanatokban alaposan odatette magát. E tekintetben nagyban hasonlít a szolnokiakat fergetegesen biztató drukkerekre...
