Őszintén vallott karrierjének árnyoldalairól Erdei Zsolt: „Ez egy hálátlan feladat...”

PUBLIKÁLÁS: 2026. április 26. 15:30

A magyar ökölvívás állócsillaga, Madár nem vonult vissza teljesen a reflektorfényből, sőt, komolyabb tervei vannak, mint valaha. Erdei Zsolt most őszintén vallott arról, milyen rögös út vezet a csúcsig: a világbajnok bokszoló küldetésének tekinti a fiatalok megmentését, de a sikernek ára van.

Erdei Zsolt, a hazai sportélet egyik legnépszerűbb figurája, akit az egész ország csak Madárként ismer, sosem rejtette véka alá a véleményét. Pályafutása során mindent elért, amit profi bokszoló elérhet, most pedig tudását a következő generációnak igyekszik átadni. Kovács István Kokóval vállvetve azon dolgozik, hogy új szintre emeljék a magyar ökölvívást, ám a Borsnak adott interjújában elárulta: a tehetség önmagában nem elég. Azt is elárulta, miért érzi úgy a bajnok, hogy edzőként néha szélmalomharcot vív az elemekkel.

Erdei Zsolt Madár — Erdei Zsolt gyerekei számára is ezt a szellemiséget próbálja meg átadni (Fotó: Erdei Zsolt)

Erdei Zsolt bokszedzőként is nagyot álmodott, de a valóság néha arcon csapja

A korábbi félnehézsúlyú világbajnok nem csak a levegőbe beszél: minden napját az edzőteremben tölti, ahol a jövő reménységeit csiszolja. Azonban az út a ring sarkáig tele van csalódással és lemondással. Madár szerint a mai világban sokkal nehezebb egyben tartani egy csapatot, mint az ő idejében volt:

Vannak gyerekek, vannak versenyzők, akikkel foglalkozom, és nyilván őket próbálnám a csúcsra vinni. Ez egy nagyon nehéz és valahol hálátlan feladat is, mert azért ritka az, hogy valakiből ki tudom hozni a maximumot.

Madár szavai mögött erős racionalitás érezhető, hiszen ő pontosan tudja, mi kell a sikerhez. Mégis, hiába a szakértelem, ha a tanítványok nem tudnak felnőni az elvárásokhoz.

A pénz és a motiváció hiánya kettétöri a karriereket

A legnagyobb probléma nem is feltétlenül a ringben, hanem azon kívül dől el. A fiataloknak választaniuk kell a megélhetés és a kőkemény edzések között, és sajnos sokszor az egzisztenciális félelem győz. Zsolt látja a tehetséget, de látja a tehetetlenséget is.

Nagyon nehéz megtartani a gyerekek figyelmét. Vannak, akik mondjuk tehetségesek és vihetnék is valamire nemzetközi szinten, de nem tudod őket megtartani, hisz nem támaszkodhatnak 19-20 évesen még mindig a családjukra, nem mindenkinek van ilyen lehetősége. El kell menni dolgozni és az rámegy az edzés rovására. De van olyan is, hogy a gyerekek például meggondolják magukat és azt mondják, ők máshol folytatják

- magyarázza a bajnok, aki tehetetlenül nézi tehát végig, ahogy a munka világa elszívja a legügyesebb öklözőket is.

Csalódás és elválás: Amikor az edző szíve megszakad

Madár számára a legfájóbb pont, amikor az évek alatt befektetett rengeteg munka, energia és szeretet egyik pillanatról a másikra vész kárba. Az emberi lét kiszámíthatatlansága az, ami a leginkább próbára teszi az egykori profi sportolót:

Ez ilyenkor nehéz, mert már beletettél egy csomó energiát abba, hogy ki hozd belőle a legjobbat és aztán átmennek egy másik edzőhöz vagy egyszerűen csak megunták ezt az egészet és abbahagyják.

A hálátlanság fájó pofonként éri az embert, különösen egy ilyen sportágban.

Mentőöv a srácoknak: A sport mint túlélési stratégia

Annak ellenére, hogy sokszor éri csalódás, Erdei Zsolt nem adja fel. Az empátia legalább annyira fontos fegyvere, mint egykor a balegyenese volt.

Ettől függetlenül csinálom a dolgom: próbálok jó hangulatot teremteni az edzéseken, empátiával fordulni a srácokhoz, gyerekekhez, felnőttekhez egyaránt. Ebben van tehetségem. De megtalálni azt az embert, aki megfelelő szorgalommal, odaadással és legalább olyan szenvedéllyel csinálja ezt, mint amivel én csinálom az edzéseimet, nehéz. Van azért egy küldetésem is ezzel a sporttal és szerintem ez valahol mindenkinek a küldetése: hisz van, akiket ezzel mentünk meg attól a sorstól, amire mondjuk a rossz baráti társaság rávinné

- vélekedik Madár, aki szerint a küldetéstudat erősebb a keserűségnél. Úgy véli, sorsokat ment meg az edzőterem falai között. Számára a legnagyobb győzelem nem egy érem, hanem egy megmentett élet.

Kokóval együtt küzdenek a jövőért

A cél már rég nem csak az aranyérem. Erdei Zsolt és Kovács István víziója egy egészségesebb, céltudatosabb nemzetről szól. Madár pedig saját példáján keresztül is tudja, mit jelent, ha a sport emeli ki az embert a nehézségekből:

A sportnak nemcsak abban van hihetetlen nagy szerepe, hogy most mi olimpiai és világbajnokokat nevelünk, hanem egy egészséges nemzetet is nevelünk, egy olyan nemzetet, ahol kevesebb a bűnözés, kevesebb a drogfüggőség, nem visznek el a rossz társaságok, vagy a rossz tanácsadók. Nekem is ez a sportág nyújtott mentőövet. Igaz, hogy nem azért, mert rossz társaságban voltam, hanem nekem nehéz volt a családi hátterem. És engem maga az ökölvívás húzott ki akkoriban ebből. Tehát ez nem csak arról szól, hogy olimpiai bajnokokat nevelünk, hanem arról is, hogy egy egészségesebb társadalmat nevelünk és ebben Kovács István Kokó is egyetért velem.

Ez a vallomás rávilágít arra, hogy a boksz sokkal több puszta bunyónál: ez a felemelkedés záloga. Erdei és Kokó szövetsége pedig reményt adhat egy egészségesebb generáció felnövekedéséhez. A küzdelem tehát folytatódik, és bár a pofonok most nem a ringben, hanem az életben csattannak, Erdei Zsolt állja a sarat.