Mint ismert, az 1967-ben alakult, majd számos tagcserén átesett Hungária 1980-ban robbant be a színes, amerikai, álomszerű jampivilággal, amelyet imádtak a magyarok: iskolai bulikon, házibulikon ment a limbózás, visszatért a twist, mindenki énekelte a Ciao, Marinát, a Micsoda bulit, az Isztambult. Fenyő Miklós viszont megharagudott a zenekarra, amikor nélküle mentek egy négynapos nyugat-berlini miniturnéra. Erre állítólag szerződés volt, Fenyő nem akart menni, de mire az együttes visszatért, mindenkit kirúgott – kivéve Szikora Róbertet, aki már előbb kilépett. Fenyő Miklós könyvében vallott ezekről.

A zenekarvezető utána egy évtizeden át nem beszélt a zenészkollégákkal, volt zenekari tagokkal. A 2025 végén megjelent kétkötetes könyvében (Mélyvíz, csak megúszóknak) elmesélte, hogy Dolly az első pillanatban elvarázsolta, nagyra tartotta, ehhez képest viszonylag rövid ideig voltak egy bandában:
Hamar szétváltunk, ám én valahogy éreztem, hogy ez nem végződhet így. Tudtam, hogy Dolly nem maradhat kicsi. Hiszen nagy volt…
Mint írja a könyvében, Dolly mindet megkapott, ismertséget, csillogást, de volt egy személy a zenekarban, aki folyamatosan duruzsolt neki, és azt próbálta sugallni, hogy többre is alkalmas:
Dollcsikám, neked sokkal többet kellene produkálnod magad, mint amennyit ez a Fenyő hagy neked. Vigyázz, mert a Fenyő el akar vinni ebbe a bluesos, amerikás stílusba! Az nem kell a magyar ízlésnek. Sokkal slágeresebb, olaszos világban kell gondolkodnunk...
Fenyő szerint zenésztársa ilyesmi szöveggel agitálta, és jobban értett Dolly lelkéhez, mint ő, ügyesen átállította. Kékes Zoltán ekkor már egy évtizede zenélt a Hungáriában, Fenyő mellett, és amikor szétesett a zenekar, alapítója és menedzsere lett a Dolly Rollnak.

„Okos fiú volt, tudta, mit csinál. A szorgos áskálódás eredményeként sikerrel meg is szabadította tőlem, és innentől megadta neki azt, ami szerinte jár neki” – írta Fenyő. A Dolly Roll mindazonáltal sikeres formáció volt: Penczi Mária Ilona (Dolly), Kékes Zoltán (Sziszi), Novai Gábor (Nova), Fekete Gyula (Szaxi Maxi), Jeszenszky Béla Tibor (Flipper Öcsi), Zsoldos Gábor (Dedy) gyorsan összerakták az első lemezt, a Vakáció című albumról több sláger került a rádiókba, két hónap platinalemez lett 250 ezres eladási számmal. A sorban második Eldoradoll is nagyot szólt, 50 állomásos országos turné követte.
Fenyő elismerte ezeket, de érezhető iróniával vagy gúnnyal emlegeti, hogy később már olyan dalok születtek, mint a bugyuta Tipi Tapi Dinó vagy a Csintalan palacsinta. „A Poperettekről már nem is beszélek” – tette hozzá fanyarul Fenyő, ezzel egy későbbi lemezre célzott, ahol Dollyék a Hajmási Pétert és a Jaj, cicát énekelték.
Miklós szerint a kockás zakós ösztönös vagánykodásból Kékesék csináltak egy „olcsó gelato-nyalánkságot, mézédes, könnyen csúszó” zenét, amit Rock and Dollnak becéztek. Fenyő a könyvében látja, hogy a közönségnek ez bejött – de csak egy ideig. A nagy találkozót végül, mégis Kékes hozta össze, ő békítette össze Dollyt és Fenyőt, egy évtizedes harag után.
A rock and roll hazai királya azt állította, hogy az 1995-ös nagy békülés után már ne haragudott senkire. Megosztott egy történetet: elment egy Dolly-koncerte, 1800 férőhelyes helyre, de legfeljebb 300 néző volt. „A többi szék üres volt. A szívem tele. Nedves volt a szemem. Csak remélni mertem, hogy nem ez volt a Dolly Slussz” – írta.

Fenyőnek érezhetően nagy fájdalom volt, hogy Dolly nem maradt mellette még a 80-as években. „Valahányszor hallom őt, a könnyeimmel küszködöm. Marcsikám, én nem ezt az utat szántam neked annak idején. De hát, kicsentek a kezemből” – tette hozzá az egykori zenekarvezető.
Cikksorozatunk első részéből kiderült, miért kellett hazajönnie hirtelen, egy nap alatt a Fenyő családnak az USA-ból, az 1956-os disszidálást követően. A második részben az énekes-dalszerző viharos házasságáról írtunk, a harmadik cikkben, amely szintén a könyvében leírtakon alapul, az Erdős Péterrel való konfliktusát vettük elő – mint ismert, a popcézár és Fenyő elég rossz kapcsolatban voltak két évtizeden át. Dolly pedig egy újabb jó barátot veszített, Kékes Zoltán 2017-es halála után.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.