Hatalmasat mentek a Bódi tesók és megnyerték az Ázsia Expressz hatodik évadát. A Bors elérte Bódi Megyert, aki örömmel és ami még ennél is fontosabb, őszintén válaszolt a kérdéseinkre. Olvasóink így első kézből tudhatják meg, hogy milyen terveik vannak a jövőjükre nézve, de azt is, hogy mit bántak meg és mit csinálnának másképp, ha egészen tavaszig, vagyis a játék kezdetéig tekerhetnék vissza az idő kerekét.
Bors: Kit hívtatok elsőként?
Bódi Hunor: Hunor Petrát, én pedig Dórit hívtam, vagyis a családunkat. Ők egyébként már tudták, hogy mi futottunk be elsőként az utolsó hajszán, mert tartották a kapcsolatot néhány játékossal, akik szinte azonnal hírt kaptak a befutóról. Mi órákkal később kaptuk csak vissza a telefonjainkat.
Bevallom, kicsit rosszul is esett nekünk, hogy nem mi közölhettük a hírt, de a két arany jokert és az azzal járó egy-egymillió forintos plusznyereményt már mi mondtuk el nekik.
Bors: Van bármi, amit másképpen csinálnátok?
B.H.: Szerintem a testvérem nevében is mondhatom, hogy a balhékat elkerülnénk, ha most visszapörgethetnénk az idő kerekét az Ázsia Expressz első napjaira. Belementünk olyan konfliktusokba, amikbe nem lett volna szabad. Azt pedig különösen sajnáljuk, hogy időnként belementünk személyeskedésig fajuló szócsatákba is. Hiszen a való életben egyikünk sem balhés típus. Mindketten egyfajta lehetőségként tekintünk arra, hogy láthattuk magunkat és azt, hogy egyes szituációkban hogyan viselkedtünk. Ez a műsor, így fontos állomása lett a személyiségfejlődésünknek. Ugyanakkor itt is elmondom a sokat hallott gondolatot: Mindig, minden úgy alakul, hogy nekünk a legjobb legyen! Mert mi Isten csapatában játszunk...
Bors: Volt, hogy a nagyi kikapcsolta a TV-t?
B.H.: Ezt a kérdést mi is többször feltettük neki és az édesanyánknak is, miközben ment az Ázsia Expressz. Különösképpen az olyan adások után, amikor hangosabb vitáink voltak, vagy kényesebb döntéseket hoztunk. De szerencsére minden alkalommal azt a választ kaptuk, hogy nagyon büszkék ránk. Egyébként az egyik, rólunk szóló cikk alatt egy néző azt írta, hogy úgy szeret minket és olyan büszke ránk mintha a saját gyermekei volnánk.
Anyukánk pedig odaírta, hogy ő is, csak ő tényleg az édesanyánk. Ez hihetetlenül vicces volt és nagyon jól is esett nekünk.
Bors: Kivel maradtatok jóban a versenyzők közül?
B.H.: Egyetlen ember kivételével, mindenkivel meg tudtuk oldani a konfliktusunkat. Ugyanakkor nem szereztünk igaz barátokat a játékosok között. Persze az is igaz, hogy senki nem barátkozni utazott az Ázsia Expresszbe, szóval ezzel nincs is semmi gond. Mi inkább a stábtagok között találtunk olyan arcokat, akiket nagyon megszerettünk. Többekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Bors: Gondoltatok arra, hogy szerencsét próbáljatok a televíziózás világában?
B.H.: Szerintem pont abban a korban vagyunk, amikor az ember megérik a nagyobb feladatokra. Nem tagadom, szóba került köztünk, hogy a most megszerzett ismertségünket kamatoztathatnánk. A beszéd megy nekünk, de tisztában vagyunk vele, hogy a műsorvezetés egy szakma, amit keményen tanulni kell. Ugyanakkor több szakember is elmondta nekünk, hogy látják bennünk azt a plusz, ami jó alapként szolgálhat egy tévés karrier beindításához. Lelki szemeinkkel látjuk magunkat egy game show-ban, de akkor sem mondanánk nemet, ha mondjuk Ördög Nóra úgy döntene, elindul a következő Ázsia Expresszben és minket kérnének fel, hogy helyettessísük őt.
Bors: Mi volt az Ázsia Expressz döntőjében a legnehezebb számotokra?
B.H.: Szerintem Megyer is egyetért velem abban, hogy a számkeresés… Ott éreztük, hogy a nagy előny, amit a döntő első pillanataiban megszereztünk, szép lassan semmivé foszlik. Amikor pedig Rita és Paula meg is előztek bennünket, egy darabig azt éreztük, hogy ez a hajó elment.
Nagyon nem így terveztük és nem volt könnyű újra felszívnunk magunkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.