Az Aberdeenben élő Huszti ikrek 2025. január 7-én, hajnalban tűntek el. Testüket január 31-én adta vissza a folyó. A 32 éves Henrietta és Eliza már egy évtizede a skóciai kikötővárosban élt. Keményen dolgoztak, Henrietta egy kávézóban volt felszolgáló, Eliza az utóbbi hat évben takarítóként dolgozott, eltűnésük előtt nem sokkal váltott csak munkát.

Albérletben éltek és minden megkeresett pénzüket félretették egy skóciai bankszámlára. Eleinte az volt a terve a Tornyospálcáról származó testvéreknek, hogy Skóciában teremtenek maguknak egzisztenciát és ott telepednek le végleg. Haza az utóbbi években már nem látogattak, de 2024 karácsonyán, majd szilveszterén két másik testvérükkel beszéltek egy videóhívás keretében. Vidámnak tűntek, esetleges problémáikról nem beszéltek.

Haza akartak költözni. Lakásra gyűjtöttek, de már itthon akartak ingatlant venni
– mondja a lányok édesapja, Huszti Miklós.
Haláluk után a számlát zárolták, a családtagoknak pedig nem volt annyi pénze, hogy hazahozassák a lányok földi maradványait, ezért kezdtek gyűjtésbe a kint élő magyar közösség tagjai.
Huszti Miklós a hagyatéki tárgyaláson tudta meg, mekkora összegről van szó. Pontos adatot nem kívánt mondani, de az általa közölt tényekből az kikövetkeztethető, hogy a hazahozatal néhány millió forintos költségének több mint a háromszorosát rakhatták félre az évek során a Huszti ikrek.
Az örökséget háromfelé osztották, abból a lányok édesanyja, az édesapa, Huszti Miklós és a temetést intéző egyik testvér részesült egyenlő arányban. Egyéb személyes tárgyakról, holmikról, a megtalálásukkor viselt ruházatról nem volt szó. A lányok telefonja sem került elő. Ezek egyikéről küldték utolsó üzenetüket már a folyópartról, amiben skót főbérlőjüket értesítik, hogy nem mennek többé vissza az albérletükbe.

Hogy mit csinálok ezzel a pénzzel, nem tudom. Bár ne kellene rajta gondolkodni. Azt beszéltük a feleségemmel, hogy eladjuk a tornyospálcai otthonunkat és egy másfél szobás lakást vennénk Kisvárdán. Nekünk nagy ez a 110 négyzetméter. De nem tudom…
- vázolja fel terveit Huszti Miklós, miközben hangos zokogásban tör ki.
Nem vagyunk jól. Ezt nem lehet elgondolni, erre nem lehet felkészülni. Nem segít az idő sem. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rájuk. Közben a feleségem is elvesztette a kislányát, meghalt tüdőgyulladásban. Őt is eltemettük. Nem tudom, mi jöhet még...
- zárja szavait a gyászoló édesapa.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.