
A libaszezon táján központi szerephez jut az egyik legszebb házi szárnyasunk, de nemcsak a konyhában. A Márton-napi hiedelmek szerint fehér tolla a jó szándék szimbóluma, ő maga pedig a ház és a porta nyugalmának éber őre. A magyar hagyományok szerint a Márton-napi lakomát a télről szóló jóslatok kísérték, a szentté avatás legendájában pedig maguk a ludak „szólaltak meg”. Ezért lett a liba az ünnep emblematikus állata, a libatollnak pedig misztikus erőt tulajdonítottak.

A liba a szépsége mellett egy igazán különleges állat is egyben, ugyanis egyfajta védelmezői szerephez jutott a hagyományokban; ébersége miatt több kultúra őrzőként tisztelte. Egy római történet szerint például a Capitoliumon tartott „szent libák” gágogása riasztotta fel a védőket a gallok éjjeli támadásakor. A hálás városlakók később évenkénti szertartással is megemlékeztek róluk. A liba így lett az éberség és a közösség oltalmazásának jelképe. Azonban nemcsak az európai kultúrkörökben volt népszerű: az ókori Egyiptom kozmogóniájának egyik változatában a „Nagy Gágogó” néven emlegetett isteni liba tojásából születik a világ (vagy a Nap) – ráadásul a mítosz a tollat a teremtő erővel azonosítja.
A madártoll a népi hiedelmek szerint már önmagában is a baj távoltartásának szimbóluma. A fehér tollak pedig a tisztaság, a spiritualitás, a remény, a bizalom, a hit, a védelem és a béke jelképei. Emellett égi kapcsolatra is utalnak, így a mennyország, az angyalok, az áldás és a bölcsesség megtestesítői is egyben. Amulettekben és díszekben is gyakran felbukkannak, többnyire a balszerencse és a rontás távoltartására használják őket. Éppen ezért a libapehellyel töltött párna vagy az alá rejtett libatoll nemcsak kényelmet és meleget ad a ház lakóinak, hanem a harmónia szimbóluma; a Márton-napi hiedelmek szerint távol tartja a haragot és a konfliktusokat a hálószobától. Így a libatoll nemcsak melegít, hanem álom-őrző amulettként is helyet kap az életünkben. Nem véletlen, hogy a magyar paraszti gazdálkodás nagyra értékelte a libatollat, és a téli tollfosztás közösségi eseménynek számított. Mivel a libát a porták éber őrének is tartották, több helyütt libatollat tűztek az ajtófélfa vagy a küszöb közelébe, hogy védje a ház rendjét; úgy tartották, a libatoll kint tartja a balszerencsét és a rossz szándékot, és a belépőt megtisztítja a rossz energiáktól.

Mivel sok hagyományban a liba a látható és a láthatatlan határának védelmezőjeként is jelen van, így amikor vele vagy tollaival álmodunk, azt oltalomként értelmezhetjük: mintha kíséretet kapnánk a belső utazásunk és fejlődésünk során. A toll egyszerre idézi a könnyűséget és a megtartó erőt, így arra hív, hogy egyensúlyt találjunk a napi teendők és a belső folyamatok között. A fehér libatoll álmainkban gyakran a megtisztulás jelképe is egyben, és azt üzeni nekünk, hogy ideje letennünk a vállunkra nehezedő terheket. A Márton-napi hiedelmek szerint angyali üzenetet is hordozhat, miszerint hallgassunk a megérzéseinkre, mert belső iránytűnk utat mutat nekünk, ha hiszünk benne. Ha viszont szétázott, piszkos tollal találkozunk álmunkban, az leginkább fáradtságra, érzelmi túlterheltségre utaló jel – ilyenkor tegyünk rendet kívül-belül, és térjünk vissza a nekünk kijelölt ösvényre.
Kíváncsi vagy, milyen népszokások kapcsolódnak Márton napjához? Nézd meg ezt a videót is:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.