Gyönyörű sóbirodalom a föld alatt – Ismerd meg Lengyelország egyik legkülönlegesebb látnivalóját

Lengyelország déli részén, Krakkó közvetlen közelében fekszik a világ egyik legősibb és leglátványosabb föld alatti kitermelőhelye. Az UNESCO Világörökségi helyszínként is ismert wieliczkai sóbánya monumentális sószobrairól, mélyben meghúzódó kápolnáiról és több évszázados bányászati múltjáról vált világhírűvé.

• Királyi kincsestár: a XIII. század óta működő bánya bevételei egykor a lengyel államkincstár harmadát adták.
• Magyar szent legendája: a mélyben található monumentális kápolnát Árpád-házi Szent Kinga tiszteletére emelték.
• Élő műemlék: bár a kitermelés leállt, ma is több száz bányász óvja a járatokat a beszivárgó vizektől.

A hatalmas méreteiről nevezetes wieliczkai sóbánya története

A só kitermelése a XIII. század végén kezdődött meg ezen a vidéken, bár a sós források párologtatása már az őskorban is ismert volt. III. Kázmér lengyel király ismerte fel elsőként a lelőhelyben rejlő gazdasági lehetőséget: uralkodása alatt a bányászatból származó bevétel adta a királyi kincstár jövedelmének egyharmadát. Ebből a vagyonból alapították meg például az első lengyel egyetemet is.

A bányászok az évszázadok alatt kilenc szinten, összesen 327 méteres mélységig hatoltak le, több mint 245 kilométernyi alagútrendszert létrehozva. A nátrium-klorid – közismertebb nevén a konyhasó – itt nem vakítóan fehér, hanem a különböző ásványi szennyeződések, a homok és az agyag miatt jellegzetes szürke árnyalatot vesz fel. Ez a „halit” néven ismert kősó ebben a formában is ehető, régen tartósításra használták.

Magyar vonatkozások és föld alatti kápolnák

A wieliczkai sóbánya leglátványosabb része a Szent Kinga-kápolna, amely szoros szálakkal kötődik a magyar történelemhez. Árpád-házi Szent Kinga, IV. Béla lánya a bányászok védőszentje; a legenda szerint az ő gyűrűjét találták meg az első lengyelországi sótömbben.

A hatalmas föld alatti templomot három bányász faragta ki 67 évnyi munkával. Itt minden sóból készült: az oltár, a bibliai jeleneteket ábrázoló domborművek és a mennyezetről lógó hatalmas csillárok kristályai is. A falak között ma is tartanak miséket és esküvőket. A helyszín turisztikai múltja is figyelemre méltó, hiszen már a XVIII. században fogadtak látogatókat. Az egyik legkorábbi híres vendég Nikolausz Kopernikusz volt, akinek tiszteletére később sószobrot is emeltek a járatokban.

A bányászmunka veszélyei és a modern védelem

Bár a Krakkó környéki bányában a kitermelés 1996-ban hivatalosan befejeződött, a munka nem állt meg. Jelenleg is több száz bányász dolgozik a vágatokban, feladatuk a szerkezet megerősítése és a vízbetörések megakadályozása.

A bányában a víz jelenti a legnagyobb veszélyt, mert feloldja a sót és gyengíti a kamrák stabilitását – ahogy ez a parajdi sóbánya tragédiájából is kiderült. A történelem során a munkafolyamat mindvégig fejlődött: az emberi erőt az 1500-as években lovak váltották fel, majd megjelent a lőpor és a gépi fúrás.

A második világháború alatt a náci megszállók repülőgép-alkatrészgyárat próbáltak itt üzemeltetni kényszermunkásokkal, köztük sok magyar zsidó fogollyal, de a magas páratartalom miatt ez a kísérlet kudarcba fulladt. Napjainkban a bánya különleges, baktériummentes mikroklímája miatt szanatóriumként is üzemel, segítve a légzőszervi betegségekben szenvedők gyógyulását.

Nézd meg a bányát az alábbi videóban is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: