Van valami megkapó abban, amikor a föld mélyére ereszkedünk, és ott, a sötétben, évszázadok története és az emberi kitartás példája tárul elénk. Európa legizgalmasabb sóbányái nem csak egyszerű bányák: ezek a helyek a régmúlt idők munkásairól, a természet, és alkalmanként egészségügyi csodákról is mesélnek.
Az utóbbi napokban a parajdi sóbánya körüli aggodalmak – a Korond-patak áradása, amely elöntötte a bányát is – is arra emlékeztetnek bennünket, hogy ezek a föld alatti világok törékenyek, és vigyázni kell rájuk.
Cikkünkben sorra vesszük Európa leghíresebb sóbányáit, amelyek nemcsak történelmük, hanem különleges látványosságaik miatt is megérnek egy látogatást.
A krakkói Wieliczka sóbánya több mint 700 éves múltra tekint vissza, és mélysége meghaladja az Eiffel-torony magasságát, több mint 300 méter mélyen húzódik a föld alatt. A bánya nem csupán a sókitermelésről, hanem a turizmusról is szól.
Négy kápolnája van, amelyek közül a legismertebb a Szent Kinga-kápolna (melyet az Árpád-házi királylányról, IV. Béla lányáról, Szent Margit testvéréről neveztek el, aki Lengyelország és Litvánia védőszentje), a kápolnát több mint 20 000 tonna sóból faragták ki a bányászok. Ez a hely igazi föld alatti művészeti csoda, ahol a só nem csak nyersanyag, hanem építőanyag és díszítőelem is.
A tordai sóbánya vagyis a Salina Turda, amellett, hogy a régió egyik legrégebbi bányája, egy igazi turistalátványosság is, amelyet 1992-ben nyitottak meg újra. A bányát – igaz, hogy csak felszíni kitermeléssel – már az ókorban is használták, majd 1075-től (az első írásos feljegyzés) egészen 1932-ig folyamatosan termelték a sót, így ez a történelem egyik leghosszabb ideig működő bányája.
A bányában különleges mikroklíma uralkodik, amely jótékony hatással van a légzőrendszerre, ezért sokan gyógyulni járnak ide. A helyszínen egy föld alatti tó és vidámparki játékok is várják a látogatókat, így a Salina Turda egyedülálló kombinációja a történelemnek és a szórakozásnak.
A bajorországi Berchtesgaden sóbányája, a Salzbergwerk Berchtesgaden Németország legidősebb aktív sóbányája, amelynek története a XIII. század előtti időkre nyúlik vissza. A bányászat itt mindig is a helyi gazdaság gerincét jelentette, és ma is működik, bár inkább turisztikai célokat szolgál: turistaútvonala 1880-ban nyílt meg.
Évente körülbelül 330 000 látogató csodálja meg a bányát, ahol egy 1400 méteres túraútvonalon lehet bejárni a föld alatti járatokat, kipróbálhatjuk a bányászcsúszdákat, illetve egy földalatti sótavon közlekedő komppal, és egy kisvonattal is utazhatunk a mélyben.
Hallstatt neve összefonódott a sóbányászattal és az őskori kultúrával. Az itteni sóbányászat több mint 7000 éves múltra tekint vissza, a helyszín pedig az úgynevezett Hallstatt-kultúra névadója, amely a késő vaskor egyik legfontosabb régészeti kultúrája. Így a hallstatti sóbányát a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő sóbányájaként tartják számon.
Ma a bányában múzeum és látogatóközpont várja az érdeklődőket, akik egy különleges időutazás részesei lehetnek. A bánya májustól októberig látogatható, és akár gyalogosan, akár modern siklóvasúttal megközelíthető. Bent a látogatók megismerhetik a híres Sóember másolatát, egy 1734-ben itt talált, sóval konzervált holttestet, amely egy bányászati baleset áldozata lehetett, és körülbelül Kr. e. 1000 körül hunyt el. Emellett a túrázók végigjárhatják a történelmi sósvízvezeték-ösvényt is, amely a világ egyik legrégebbi vízvezetékének maradványait követi.
A Bochnia sóbánya 1248-ban nyílt meg, így Lengyelország legrégebbi és a világ egyik legősibb sóbányája. A bánya a UNESCO világörökség része, és különlegessége, hogy az ipari forradalomnak köszönhetően a bányászati technikák fejlődését és a bányatörténetet is nyomon követhetjük itt.
A bányának összességében több mint 240 kilométer hosszú föld alatti járata van, köztük a Ważyn-terem, amely a bánya legnagyobb és legmélyebb terme, amelyet egészségügyi célokra is használnak, köszönhetően a tiszta levegőnek és a magas ásványianyag-tartalomnak (nátriumban és káliumban gazdag). A teremben sportpályák, például kosárlabda- és röplabdapálya is van.
Az 1688-ban megnyílt Prahova megyei Slănic sóbánya ma már nem termel sót, de a látogatók előtt nyitva áll, akik így élvezhetik a bánya föld alatti mikroklímáját, amely állandó hőmérsékletet és légnyomást biztosít. A bánya két szintből, az Unirea és a Mihai szintből áll, és különösen a légzőszervi betegek számára ajánlott, mert a levegő tisztasága és a só jótékony hatása segíthet a gyógyulásban.
1994-ben egy árvíz súlyosan károsította a bányát, a sóoldódás hatalmas üregeket képezett a bánya mindkét szintjén, ami miatt a helyszínt le kellett zárni, de azóta sikerült helyreállítani, és ma már újra látogatható.
A spanyolországi Cardona sóbánya – melyet már a római időkben is bányásztak – a katalán régió egyik legfontosabb történelmi helyszíne. A bánya évszázadokon át szolgált sókitermelésre, és ma Só-hegyi Kulturális Park néven múzeumként működik, ahol a látogatók a sóbányászat múltját és a helyi kultúrát is megismerhetik.
A föld alatti termek és járatok különleges atmoszférája igazi időutazásra hívja a turistákat. Cardona emellett a sóművészet hagyományairól is híres. Érdemes megnézni a Josep Arnau művészeti galériát is, sőt, a látogatók részt vehetnek egy helyi sószobrászok által szervezett workshopon is.
Európa sóbányái tehát nem csak a múlt emlékei, hanem élő helyszínek is, ahol egyszerre élvezhetjük a történelem, a kultúra és a természet ajándékát. Ha legközelebb az ételünket sózzuk, csak jusson eszünkbe, hogy az egyszerűnek tűnő ásvány – melynek megléte életszükséglet – milyen kalandok és történetek útján kerül az asztalunkra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.