
Március 3-án a világ a természet sokszínűségét és az élővilág védelmének fontosságát ünnepli. Az ENSZ 2013-ban hívta életre a világnapot, amelynek dátumválasztása nem véletlen: 1973-ban ezen a napon fogadták el a CITES-egyezményt, amely a veszélyeztetett vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelmét szabályozza. Az illegális kereskedelmi folyamatokon túl az etikátlan turizmus felszámolása is hosszú távú cél, amelynek elérését nehezíti, hogy pont a fejlett országok lakói lelik örömüket az olyan tevékenységekben, mint a delfinekkel úszás, az elefánt- vagy tevelovaglás, és a különféle nagymacskákkal való szelfizés.

A Vadvilág Világnapjának életre hívásával az ENSZ Közgyűlésének az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a biodiverzitás megőrzésére és az illegális vadkereskedelem elleni küzdelemre. Habár a kezdeményezés eredetileg a fajok fennmaradására fókuszált, mára szorosan összefonódott az etikus turizmussal is. A globális utazási kedv növekedésével ugyanis az állatok már nemcsak a húsukért vagy a bőrükért értékesek, hanem „élő díszletként” is, ami egy újfajta modern rabszolgaságot hozott létre.
A közösségi média térnyerése tragikus hatással van az egzotikus fajokra. A turisták nagy része jóhiszeműen fizet be egy-egy programra, abban a hitben, hogy az állatokat jól tartják, sőt a bevétel a fajmegőrzést szolgálja. A valóságban azonban a „tigrissimogatás” vagy az „elefántlovaglás” iparága kíméletlen módszerekre épül. Thaiföldön és Délkelet-Ázsiában a tigriskölyköket alig néhány hetesen leválasztják az anyjuktól. Az ingerszegény környezetben felnövő nagymacskákat gyakran begyógyszerezik vagy fizikai fenyítéssel teszik apatikussá, hogy bárki melléjük merjen ülni egy fotó erejéig. Amint az állat túl nagyra nő és kezelhetetlenné válik, sokszor illegális farmokra kerül, ahol a testrészeikkel kereskednek.

Hasonlóan drasztikus a helyzete azoknak az elefántoknak, amelyeket a turisták „meglovagolhatnak”. Ahhoz, hogy egy ekkora vadállat embert engedjen a hátára, a „phajaan” nevű, brutális betörési folyamaton kell átesnie Thaiföldön és Délkelet-Ázsia más területein. Ez a gyakorlat szó szerint a lélek megtörését jelenti: az elefántborjakat szűk kalodákba zárják, éheztetik és kampós botokkal verik, amíg el nem vesztik minden ellenállásukat. A turisták már csak a csendes, engedelmes óriásokat látják, a hegeket pedig elfedik a díszes nyergek.

A vízi bemutatók és a delfináriumok világa sem mentes a szenvedéstől. A delfinek, amelyek a vadonban naponta akár száz kilométert is úsznak, szűk, visszhangos medencékbe kényszerülnek. A szonárrendszerük a betonfalak között eltorzul, ami folyamatos stresszt okoz nekik. A delfinekkel való úszás során az állatoknak nincs választásuk, ki vannak szolgáltatva a tömegnek. Sokan közülük a stressz miatt gyomorfekélyt kapnak, vagy unalmukban a medence szélét rágják, ami maradandó károsodást okoz a fogazatukban.

Nem csupán az egzotikus ragadozók szenvednek. Santorinin vagy Petrában a szamarak és öszvérek a tűző napon, megfelelő pihenés és elegendő víz nélkül cipelik a turistákat a meredek lépcsőkön. A tevék a sivatagi túrákon hasonló sorsra jutnak: a rosszul rögzített nyergek és a folyamatos túlterhelés miatt súlyos ízületi és hátsérüléseket szenvednek el. Ezek az állatok gyakran a végső kimerültségig dolgoznak, miközben a tulajdonosaik csak a napi bevételt tartják szem előtt.

Mit tehetünk utazóként az állatvilág kizsákmányolása ellen?
A változás kulcsa a kereslet megszűnése. Ha az utazók bojkottálják azokat a helyszíneket, ahol az állatokat közvetlen interakcióra kényszerítik, az üzleti modell összeomlik. Érdemes olyan menhelyeket keresni, ahol csak tisztes távolságból figyelhető meg az állatok természetes viselkedése, és ahol nem a szórakoztatás, hanem a rehabilitáció a cél. A valódi élmény az, amikor az állat valóban szabad, nem pedig az, amikor kényszer hatására pózol mellettünk.
Ördögi körök
A turisták kiszolgálására tartott állatok sorsa sok esetben egy megszakíthatatlan körforgás, a fogságban született állatokat ugyanis lehetetlen visszaintegrálni a vadonba. Az etikus lépés az állatok őrzött rezervátumokban való elhelyezése lenne, ám rajtuk kívül az utódjaik sem mehetnének a kerítéseken túlra.
Nézd meg a következő videót is a témában:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.