
Az Ázsia Expressz idei évadának versenyzői – legalábbis, a maradék négy páros, akik az utolsó pillanatig kitartottak – Jáva után végül Balira érkeztek, ahol a több hetes küzdelem múlt pénteken befejeződött. A lenyűgöző kis sziget, amely a verseny fináléjának díszlete volt, már önmagában is egy lassan hömpölygő, szakrális világ, ahol minden kőnek, minden vízcseppnek és minden virágnak szerepe van – ahogy ezt a kaland reality játékos feladataiból is megismerhettük.
Bali különlegessége nemcsak a tájban, hanem a hitben is rejlik. Indonézia többi részével ellentétben itt a lakosság többsége hindu vallású, ami az építészetben, a rítusokban és a mindennapi szokásokban is megmutatkozik. A családi udvarokban álló kis templomoktól a grandiózus ünnepekig minden a szellemek és istenek tiszteletéről szól.
A versenyzőknek a Bali keleti felén fekvő Tirta Gangga elbűvölő környezetében is össze kellett mérniük erejüket, ügyességüket és kitartásukat. Ez a mesterséges tavakkal, buja növényzettel, szobrokkal és pavilonokkal díszített helyszín nem csupán egy egyszerű palota, hanem egy vallásos szimbolikával átszőtt, lenyűgöző vízi birodalom.
A XX. század derekán épült királyi vízi palotát a hindu istenségeknek ajánlották, akik szerint a víz a megtisztulás eszköze és az élet forrása. A komplexum a szent Gangesz után kapta a nevét. A medencék és a kőszobrok között sétálva a látogató szinte belesimul a lassú mozdulatokkal áramló időbe.
A Tirta Gangga szinte teljesen elpusztult a közeli Agung vulkán 1963-as kitörése során, később újjáépítették, így ma ismét teljes pompájában élvezhető.
A hajdani Klungkung királyság fővárosa, Semarapura ma is a balinéz kultúra egyik szellemi központja.
A város szívében található a híres Klungkung-palotakomplexum, amely a XVII. század végén épült, de a holland gyarmatosítás összecsapásai nagyrészt megsemmisítették. Csupán bizonyos részletei maradtak fenn, többek között a bíróság, a főkapu, illetve a Kertha Gosa pavilon, amelyet a XVII-XVIII. század fordulóján építtette I. Dewa Agung Jambe.
A Kertha Gosa pavilonnak, vagyis az igazság házának mennyezeti festményei az emberi tettek következményeit ábrázolják – egyfajta morális térkép a hindu hit szerint, szerepe a vallási szertartások és az átmenet rituáléinak (manusa yadnya) lebonyolítása volt. A pavilon festményei a híres árnyszínház, a wayang kulit stílusához igazodnak.
Semarapura piaca is különleges: itt a füstölők, fűszerek és virágok illata olvad össze egymással harmóniában, és szinte kézzel tapinthatóvá teszi azt a mindennapi vallásosságot, ami Balin még mindig jelen van.
A világ egyik legdrágább és legvitatottabb kávéja, a kopi luwak is Balin készül. Így természetesen az ezzel kapcsolatos kihívás sem maradhatott el az Ázsia Expressz feladatai közül.
A különlegesség elmaradhatatlan tényezője a cibetmacska, amely a kávécserjék termését megeszi, majd, miután megemésztette, kiüríti. Ezt követően a helyiek összeszedik az állat ürülékét, majd a magot – alapos tisztítást követően – megpörkölik és lefőzik. A végeredmény egy földes, lágy, szinte csokoládés ízű kávé, amely egyszerre egzotikus és megosztó.
A modern Bali már igyekszik etikus farmokra terelni a termelést, de a kopi luwak még mindig sokat elmond arról, hogyan fér meg a luxus és a természet a szigeten.
Ubud közelében, Tegallalang teraszos rizsföldjei Bali ikonikus látványát kínálják. A domboldalakba vájt lépcsők között apró öntözőcsatornák futnak, amelyeket a „subak” nevű ősi közösségi rendszer tart fenn – ennek eredete a IX. századig nyúlik vissza. A rizs itt szakrális kapcsolat az ember, a föld és az istenek között. A gazdák a vetést és az aratást is imával kezdik, mert a rizs istennője, Dewi Sri nélkül semmi sem teremne.
Balin a rizs a mindennapi élet középpontja, szó szerint és szimbolikusan is. Az étkezések mellett a templomokban áldozatként is használják. Egy balinéz ember számára a rizs nem csupán táplálék, hanem az istenek ajándéka, a közösség erejének megtestesítője. Az, hogy a sziget ma is megtartotta ezt az ősi tiszteletet, jól mutatja, mennyire másképp gondolkodnak az életről.
Ubud Bali szíve, és sokak szerint a lelke is. Művészek, jógázók, írók és álmodozók városa, ahol a természet és az ember harmóniája még valóságos, létező. A hangulatos kis utcákon kézműves boltok, galériák, kávézók és templomok váltják egymást, a háttérben pedig rizsföldek és dzsungelek zöldje húzódik.
Aki Balin jár, legtöbbször Denpasarban kezdi vagy fejezi útját, de a főváros jóval több, mint egy közlekedési csomópont. Ez a hely mutatja meg, milyen az igazi, hétköznapi Bali: zsúfolt, hangos és lüktető. A piacokon fűszereket és texileket árulnak, az utcákon kismotorok ezrei cikáznak, a templomok előtt pedig mindig ég néhány füstölő. Mert Balin a szent és a profán soha nem válik el.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.