Az Ázsia Expressz Kuala Lumpurban (2. rész) – Élmények felhőkarcolók és barlangszentélyek árnyékában

A maláj főváros egyszerre vibráló modern metropolisz és a tradíciók őrzője, ahol a hatalmas felhőkarcolók árnyékában évszázados szentélyek és kulturális kincsek sorakoznak. Ide érkeztek meg most az Ázsia Expressz játékosai, akik Penang szigetét elhagyva Perak állam felé vették az irányt, érintve Ipoh és Kuala Kangsar hangulatos városait, majd a Cameron Highlands hűvös, eperillatú hegyvidékét, mielőtt megérkeztek volna Kuala Lumpur pezsgő forgatagába.

Penangtól Kuala Lumpurig az Ázsia Expressz és a múlt nyomvonalán

Ahogy Penangból dél felé haladtak a versenyzők, a táj fokozatosan változott: a tengerparti nyüzsgés után Perak zöldellő dombvidéke, majd a Cameron-felföld hűvös levegője fogadta őket. Ezen a kalandos útvonalon nemcsak a fizikai kihívások várták a játékosokat, hanem Malajzia kulturális örökségének izgalmas darabkáiba is bepillantást nyertek.

Az első hajsza egyik legemlékezetesebb állomása az ónbányászathoz kapcsolódott, amely a brit gyarmati időszakban az ország egyik legfontosabb iparágát jelentette. A XIX. század közepén Perak állam vált a világ egyik legnagyobb ónkitermelő központjává, ide érkeztek a kínai és indiai munkások, akik máig meghatározzák Malajzia sokszínű társadalmát. A bányák köré egész városok épültek fel, a helyi kínai klánok pedig komoly háborúkat (laruti háborúk, amelyekből négy is volt) vívtak a bányák jogaiért. Végül a peraki közrend helyreállításának szükségessége adott lehetőséget a brit koronának a beavatkozásra, és arra, hogy az angolok végül Perakban is megvethessék a lábukat.

Taiping és a tőle délkeletre fekvő Ipoh például az „ón fővárosaiként” váltak ismertté. Nem véletlen, hogy az Ázsia Expressz egyik feladata is itt zajlott: a versenyzőknek át kellett élniük valamit abból a kemény fizikai munkából, amely egykor a helyiek mindennapjaihoz tartozott.

Az ón mellett a gumiültetvények váltak a gazdaság másik motorjává, amelyek szintén a brit gyarmati politika örökségét őrzik. A gumifák szabályos sorokban nyúló ültetvényei egész Malajzia arculatát megváltoztatták. Ez a kép nemcsak történelemkönyvekből lehet ismerős: a brit humor rajongói talán emlékeznek a Csengetett, Mylord? sorozat legendás jelenetére, amikor a család a malayai gumiültetvényére akarta száműzni Teddy bácsit.

Maláj tradíciók nyomában

Malajzia nemzeti szimbólumai közül az egyik legszebb a hibiszkusz, malájul bunga raya, amelyet méltán neveznek „ünnepi virágnak”. Élénk piros szirmai szinte minden kertben és parkban felbukkannak, a pénzérméktől a hivatalos emblémákig, sőt a virág, amely számos helyen megjelenik, még egy koktélt is megihletett. A hibiszkusz nem csupán dísznövény, hanem a függetlenség és a nemzeti identitás jelképe, öt szirma pedig a maláj nemzet elveit szimbolizálja.

Egy másik maláj szimbólum – amely szintén felbukkan az Ázsia Expresszben – a vidéki falvakban és a tengerpartokon gyakran látható színes sárkány: a maláj sárkányeregetés hagyománya több száz éves. A különlegesen ívelt, félhold alakú „wau bulan”, vagyis a holdsárkány nemcsak játék, hanem egyfajta közösségi rítus is, amely a termékenységhez és az évszakok váltakozásához kapcsolódik. A holdsárkány szintén szerepelt a maláj fizető eszközön, az 1989-es kiadású 50 centes hátoldalán, de még a maláj légitársaság, a Malaysian Airlines logóján is felbukkant, ami a macska sárkány, a wau kucing formáját idézi.

És ha már különleges hagyományokról van szó, amelyek az Ázsia Expressz feladatai között is felbukkantak, és amely sok versenyzőnél komolyan kiverte a biztosítékot, a Malajzia gasztronómiai örökségéhez tartozó híres fecskefészek-leves. Az apró szalanganó fecskék nyálából épített fészkekből készülő ételt a kínai közösség luxuscsemegeként élvezi. Már évszázadok óta úgy tartják, hogy ez a leves erőt ad, fiatalít, és gyógyító hatása van. Az ára ma is az aranyéval vetekszik, de aki egyszer megkóstolja, úgy érzi, egy darabka történelem és kultúra kerül a tányérjára. Vagy nem, de erről inkább a versenyzők tudnának mesélni.

Kuala Lumpur: modern égbe nyúló tornyok és misztikus barlangok

A maláj fővárosba érve rögtön feltűnik, mennyire kettős arcot mutat a város: egyik oldalon a futurisztikus felhőkarcolók, másikon a színes piacok és a régi gyarmati épületek. A város ikonja kétségkívül a Petronas ikertorony, amely 452 méteres magasságával hosszú évekig a világ legmagasabb épülete volt. A tornyok között kifeszülő skybridge-ről szinte az egész városra nyíló panoráma tárul az ember szeme elé, de az igazi élmény inkább az, ahogy a tornyok fémes csillogása esténként a fényárban úszó Kuala Lumpurt uralja.

Egy ilyen fenséges jelenlét mellett hatalmas fegyvertény az, ahogy a Németh Kristóf és Mészáros Árpád Zsolt alkotta duó egy talicskával megérkezett a modern nyüzsgő metropolisz eme ikonikus épülete elé, és képesek voltak a turisták figyelmét még a tornyok elől is elrabolni.

Kuala Lumpur északi szélén egészen más világ fogadja az utazót: a Batu-barlangok hindu szentélyeihez 272 meredek lépcső vezet fel, amelyeket mostanra élénk színekre festettek, így már önmagában is szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A barlangok bejáratát őrző, hatalmas arany Murugan-szobor egyszerre lenyűgöző és kissé földöntúli, a barlangok mélye pedig mintha időn és téren kívül létezne. Nem véletlen, hogy az Ázsia Expressz versenyzőinek ide is el kellett látogatniuk: a lépcsők megmászása a tűző napon, a magas páratartalom mellett és a szemtelen makákók hadát visszaverve egyszerre fizikai és lelki próbatétel.

Érdemes ellátogatni Kuala Lumpur másik nagyon látványos szentélyébe, a Thean Hou buddhista templomba is, amelynek díszes, vörös-arany pagodái már első pillantásra lenyűgöznek, a tetejéről pedig az elénk táruló panoráma a város felett szinte lebegni enged. A templom a buddhizmus, taoizmus és konfucianizmus elemeit ötvözi, miközben hagyományos kínai mozgáskultúrák, mint a tai chi vagy wushu gyakorlására is lehetőséget ad. Grandiózus építészete, faragott oszlopai és szobrai egyszerre varázsolják misztikussá és élettel telivé a helyet.

A Chinatown, vagyis a kínai negyed utcái ezzel szemben a város lüktető szívét mutatják: lámpások, színek és illatok kavalkádja szinte minden érzékszervünkre hat. A piacok, kávézók és éttermek mellett a street food, mint a satay vagy a hokkien mee, autentikus ízekkel csábítja az utazót. A templomok és szentélyek sokszínűsége, a nyüzsgő piacokkal együtt, egyszerre kínál kulturális élményt és városi pezsgést.

Kuala Lumpur belvárosában a futurisztikus toronyházak és az ősi vallási helyszínek mellett a gyarmati múlt emlékei is jól megférnek: a Merdeka tér, ahol 1957-ben kihirdették Malajzia függetlenségét, ma is a város szíve. A tér mellett áll a Sultan Abdul Samad-palota, amely a mór-arab stílus legszebb malajziai példája. Innen pár perc séta a hasonló stílust képviselő Jamek mecset, amely a két városi folyó találkozásánál épült: ezt a szakaszt nem véletlenül hívják „Élet-folyójának”, hisz a víz a város születésének szimbóluma.

De Kuala Lumpur modern arcához tartozik a Saloma-híd is, amelynek fényjátéka estére színes alagútként ragyogja be a várost. Aki pedig a város alternatív arcát keresi, az a street art falfestményeket keresse, amelyek oly jellemzőek Malajzia számos nagyvárosára: az eldugott sikátorokban és tűzfalakon megjelenő alkotások egyszerre mesélnek hagyományról és modernitásról.

Kuala Lumpurban minden utcasarok másról szól: itt a múlt és a jövő, a maláj, a kínai és az indiai, a muszlim, a buddhista és a hindu, a mecsetek kupolája és az üvegpaloták csillogása együtt alkotják azt a vibráló várost, amely az Ázsia Expressz versenyzőinek is egyszerre kihívás és felejthetetlen élmény.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: