Vörösborba cseppentett vér, tűzre dobott gatyamadzag - Szent János napján mindent szabad a szerelemért

Keresztelő Szent János születésnapja tele van mágikus népszokásokkal és pogány babonákkal. Ennek az egyik oka, hogy sokáig erre a napra esett a csillagászati nyár kezdete. A nyári napfordulóig a Nap delelési helye az égbolton délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, ez a jelenség pedig az év leghosszabb nappalát adja. A pogányok máglyarakással, tűzugrással, illetve mindenféle tűz körüli varázslattal igyekeztek szerencsét csempészni életükbe. Idővel azonban a keresztény világ is átvette a pogány szokásokat, mivel a fény-sötétség szimbolika megfelelt az élet győzelmének a halál felett. Íme pár olyan Szent János napi babona, ami hazánkban is elterjedt.

A köznyelvben a nyári napforduló Szent Iván nevével forrt össze, szóval joggal vetődik fel a kérdés, hogy most akkor Iván vagy János? A két ember valójában egy és ugyanaz, csupán két külön alakban terjedt el a nevük. Az Iván ugyanis a János régi magyar alakjából, az Ivánosól rövidült le.

A gonoszt távol tartja – a szerelmet bevonzza 

A régi hagyományok szerint a Szent Iván napján gyújtott tűznek gonosz-űző hatása van, de úgy tartották, hogy ezek a mágikus tűzrakások a természeti csapásoktól is megvédik az embereket, úgy mint a dögvésztől, vagy a jégesőtől, illetve segítenek abban is, hogy bőséges legyen a termés.  

Az Arcanum kiadványa szerint legtöbb helyen a lányok feladata volt a tűzrakás: nekik kellett begyűjteni a tűzrevaló rőzsét vagy májusfát, de a tűz meggyújtásának is szertartásos módja volt. A Csallóközben például szokás volt az előző évi aratókoszorút a máglya tetejére helyezni, majd a megrakott tüzet egy lánynak háromszor körbe kellett járnia és vízzel meg kellett szentelnie. Nagybodakon még az is kikötés volt, hogy egy szűzlány szentelje meg a tüzet. 

A szokás egy másik lényeges eleme a szerelemvarázslás. Mikor már égett a tűz, elkezdtek rituális kiházasító, illetve párkereső dalokat énekelni, illetve illatos gyógyfüveket dobáltak a máglyára. A hajadon lányoknak és nőtlen fiúknak át kellett ugraniuk a tüzet. Az alkalomra búzavirágból koszorút is fontak, azzal ugrották át a tüzet, majd ezt követően a koszorúkat elkezdték feldobálni egy közelben lévő fűzfára. Akinek fennakadt, arról úgy tartották, hogy még az ősszel meg fog házasodni. 

A szerelmi kuruzslásnak voltak más lehetőségei is. Ilyen volt például a Szatmár vidékén elterjedt egyik népszokás. Ha a lány a saját ingén átszűrt tejből sütött kenyeret és azzal kínálta meg szíve választottját, akkor a fiú mágikus szerelembe esett vele. Ugyanezt a hatást érte el a vörösborba cseppentett vércsepp, vagy a hónaljszőrön átszűrt bor. 

Nem csak szerelmek, de barátságok is köttettek a Szent János napi babona szerint

Érdekes népszokásra leltek a történészek Baranya megyében. A korabeli asszonyok úgynevezett mátkázás vagy komázás céljából tojást cseréltek a tűz mellett, ezzel szilárdítva meg a barátságukat. A lányok ugyanúgy cseresznyét csereberéltek a tűz mellett és ha ezt megtették, barátságukat örökre megpecsételték.

Kapcsolat a holtakkal 

Érdekesség, hogy szokás volt a tűzbe gyümölcsöt dobálni annak, akinek meghalt a kisbabája, azért hogy legyen ennivalója a kicsinek a túlvilágon is. Az Ormánságban élt egy olyan hiedelem is, hogy akinek meghalt gyermeke, annak Szent Iván nap környékén nem szabad almát ennie, mert megeszi a gyermeke mennyországban lévő aranyalmáját. A Tápió menti falvakban még inkább tartották ezt a szokást. 

Szeged környékén szentiváni almát szórtak az utcára, ami éppen ekkoriban érett. A hiedelem szerint a család elhunyt gyermekei vitték magukkal az utcára szórt gyümölcsöt.  

Tejeljenek a tehenek! 

Zajgha Béla néprajzkutató további érdekes Szent János napi népszokásokat fedezett fel. Ha egy tehénnek nem volt elegendő teje, a korabeli hiedelemvilág erre is talált megoldást. 

Ha ezzel a harmatvízzel itatta meg a tehenet, akkor a tehén onnantól kezdve jól tejelt.  

Vicces adalék, hogy az éjszakai harmatgyűjtés olykor verekedésbe torkollott, mivel nem minden gazda nézte jó szemmel, hogy meztelenre vetkőzött asszonyok garázdálkodnak a mezőn. A gazdák ugyanis attól féltek, hogy balszerencsét hoz, ha az ő tehenük nem kap a harmatvízből és onnantól kezdve az ő jószága fog kevés tejet adni.