Családok, életek mentek tönkre, amikor meggyilkolták Mácsik Zoltánt és Orlik Vilmost. A két villanyszerelő halálával É. Imrét vádolják, ám a mai napig nincs jogerős ítélet a férfi ellen. Mácsik Zoltán családjának kifejezetten nehéz időszak a húsvét. Ez volt az az időszak, amikor nyolc évvel ezelőtt találkozóra ment É. Imrével a családapa és onnan már soha többé nem tért haza. Azóta felesége Márti és lánya, Adrienn még eltemetni sem tudta Zoltán holttestét, hiszen egyelőre nincsenek meg a férfi maradványai.

A nyolcadik év telt el Mácsik Zoltán eltűnése óta. Ez volt az a nap, amikor É. Imre találkozóra hívta a villanyszerelőt egy abdai benzinkúthoz, azzal az ürüggyel, hogy szereljen be neki egy villanymotort. Majd Zoltánt az ikrényi horrortanyájára csalta, ahol a vád szerint meggyilkolta őt. Mácsik Zoltán családja azonnal keresni kezdte a családapát, többször a rendőrségen is jártak. Ekkor derült ki, hogy nem Zoltán az első áldozat, ugyanis pontosan ilyen körülmények között nyoma veszett korábban egy másik villanyszerelőnek is, Orlik Vilmosnak. Így két férfi megölésével vádolták meg É. Imrét. Első fokon ki is mondták bűnösnek és életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. Végre megnyugodhattak és fellélegezhettek az áldozatok hozzátartozói, ám hatalmas fordulatként, hatályon kívül helyezték a döntést, így újból fogják tárgyalni az ügyet a két villanyszerelő ügyét.

Mácsik Zoltán családja így csak vár. Vár az ítéletre, a megnyugvásra és végre arra, hogy nyolc év után elgyászolhassák szerettüket. Márti és Adri azóta semmilyen ünnepet nem ünnepelnek úgy, mint régen, ugyanis a családfő hiánya mindig beárnyékolja ezeket az alkalmakat. A húsvét pedig még nehezebb nekik, hiszen ez volt az az időszak, amikor a férfi eltűnt. Innen indult a tragédiájuk. Lapunknak Mácsik Adrienn osztotta mg a gondolatait.
Az évforduló napján többször elsírtam magam. Ez olyan teher, ami az egész életemen át, a halálom napjáig el fogja kísérni. Azt mondják, hogy az idő gyógyít. Szerintem inkább együtt élsz a fájdalommal, de a fájdalom ettől nem lesz könnyebb. A fájdalom ugyanúgy ott van a mindennapokban
- kezdte Adrienn.
Emlékeket osztottak meg egymás között, hogy ne fájjon annyira a szívük.
Nem nagyon beszéltünk anyuval az évfordulóról, inkább csak emlékeket osztottuk meg egymással.
- mondja Adri. - Képeket osztottunk meg. Apa mindig nagyon készült a húsvétra. Csak jelképesen „ünnepelnénk”, mert apa emlékét tiszteljük. Ilyenkor mindig két érzés van bennünk; egyrészt jó, a szép emlékeink miatt, másrészt rossz, hogy soha többet nem tudunk apával együtt ünnepelni, mert az Imre elvette tőlünk. Míg ő bármikor ünnepelhet a gyerekeivel, láthatja őket, beszélhetnek egymással. Ez lenne az igazság? Szerintem nem – zárta szavait Adrienn.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.