Megrendítő gyász: elhunyt az ország egyik legidősebb SMA-s betege, Sankó

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 04. 07:30

Hatalmas űrt hagyott maga után a férfi, aki kerekesszékbe kényszerülve is boldogságot és reményt sugárzott. Kecskés Sándor, az SMA 3-as típussal született völcseji hős, akit egy ország ismert és szeretett „Sankó” néven, örökre lehunyta szemét. Élete a kitartásról, az édesapja iránti végtelen szeretetről és a közösség erejéről szólt. Most az egész ország gyászolja a férfit, aki sosem kért a sajnálatból, csak élni akart.

Felfoghatatlan veszteség érte mindazokat, akik az elmúlt években követték a Győr-Moson-Sopron vármegyei Völcsejen élő Kecskés Sándor, azaz Sankó sorsát. A 41 éves férfi, aki a gerinc eredetű izomsorvadás egyik legsúlyosabb formájával vívta napi csatáit, örökre megpihent.

Megállt a szív, ami annyi szeretetet adott: Egy ország gyászolja Sankót

Sankó sorsa már a kezdetektől fogva emberpróbáló volt. Alig volt négyéves, amikor édesanyja elhunyt, így az édesapja maradt az egyetlen támasza, aki félretéve saját életét, évtizedeken át ápolta fiát. A diagnózis kegyetlen volt: SMA 3-as típus. Ez a genetikai betegség fokozatosan építette le Sándor izmait, aki így egész életét kerekesszékben töltötte.

De Sankó nem hagyta, hogy a betegsége határozza meg őt. Bár teste korlátok közé szorult, szelleme szárnyalt: irodai asszisztensként dolgozott otthonról, hogy segíthessen nyugdíjas édesapjának a mindennapi költségek előteremtésében. Sosem a sajnálatot kereste, hanem a megoldást.

„Lafaty” és a szabadság utolsó bástyája

Az ország leginkább akkor ismerte meg a nevét, amikor kétségbeesett gyűjtésbe kezdett. Számára a szabadságot egyetlen dolog jelentette: a család öreg autója, amit csak „Lafaty”-nak hívott. Ez a gépjármű volt az egyetlen kapocs a külvilággal, ezzel jutott el orvosi vizsgálatokra és a ritka, de annál becsesebb kiruccanásokra. Amikor az autó cserbenhagyta őket, az ország egy emberként mozdult meg az „Őrangyalok” csoportjában, hogy segítsenek neki.

Az utolsó harc

Sankó az utolsó pillanatig hitt a közösség erejében és a szeretetben. Facebook-oldalán, az SMA 3 Sanyi és Őrangyalai csoportban ezrek figyelték minden szavát. Halálhíre villámcsapásként érte a követőit. Édesapja, aki négyéves kora óta egyedül nevelte, most élete legnehezebb útjára kíséri fiát.

Sándor nemcsak egy beteg ember volt; ő volt a bizonyíték arra, hogy a legnehezebb körülmények között is meg lehet őrizni az emberi méltóságot. Most már ott van, ahol nem fáj semmi, ahol nincsenek kerekesszékek, és ahol újra találkozhat az édesanyjával, akit oly korán elszólított mellőle a sors.

Nyugodj békében, Sankó! Az Őrangyalok sosem felejtenek el.